Velem mindig történik valami…Faluhelyről került az Egyetemre, abban a korban, amikor a munkás-paraszt kormány nem azt kérdezte a delikvenstől, akit kiválasztottak magunknak, hogy akarsz egyetemre járni, hanem melyik egyetemre akarsz járni. Visszagondolok a múltba, középiskolában Dzsonni, így hívtuk fizikatanárunkat, az egyiket, félve fordult a tábla felé, és csak képleteket volt hajlandó fölvésni. Korábban mindig kinevették, híre ment az iskolában. A diák is tanulja a helyesírást, Dzsonni is tanulta, de nem volt képes elsajátítani, úgy írta írandóját, ahogy hallotta, márpedig, sajnos, jó ideje a szabályoknak megfelelően írtunk, már akkor is, nem hallás után. Dzsonni magán tapasztalta meg, javult helyesírása, aztán egy idő után föladta. Nem szégyellte, csak elmondta, nem tud helyesen írni, ezért mindenki jegyzeteljen, ő a táblára csak képleteket, levezetéseket ír. Tudta a fizikát, jól is tanította, a jegyzetelésnek, pedig az egyetemen nagy hasznát láttuk. Az is elképzelhető, kis jóindulattal és utólag, hogy ezt a gyakorlatot szánt-szándékkal, egyetemi éveink könnyítésére találta ki. Megszépül a múlt, megváltoznak a gyerekként megfogalmazott ítéletek. Kitűztem a nemzeti zászlót, meg a Pécs 2010-es logósat. Nem sokáig örültem a dolognak, szomszédom rám szólt tegyem a túlsó oldalra, őket zavarja. Idős emberek, szép pár, felesége nagyon kedves, szótlan, mindketten hófehér hajjal. Gyermekeik elköltöztek, egyedül lakják a nagy házat. A szomszédasszonyt ritkán látom, néha teregeti a kimosott ruhát. Ha elmegy hazulról, talán csak orvoshoz, mert minden mást a férje intéz. Bevásárol, takarít, télen szőnyeget porol a hóban, a kertet is egyedül gondozza, permetez, a kiszedett gazt, elvirágzott díszeit metszőollóval összevágva visszaforgatja a földbe, zöldtrágyát készít. Örökké hallani a metszőollója csattogását. Igen, faluhelyről került az egyetemre, gépész szakot végzett, már hosszú idő óta nyugdíjas. Építkezésünkkor megakadályozta a szükséges tereprendezést, később köveket rakott a túloldalról kerítésem alapjára, sose szólt miért. Mikor aztán megkérdeztem, válasza annyi volt csináltassam meg a támfalat, esnek ki a kődarabok, aztán rádől a fal a portájára. Utánanéztem a dolognak még egyszer. Az utca felől a baloldali kerítésoldal a szomszéd ügye, neki kell javítania. Nézze meg, itt húzódik a határvonal, és tíz centivel a támfal elé mutatott az ő portáján. A szomszéd úr területén fekszik a támfal, ergo! De csak szeptember első hetében javíthatom, tette még hozzá. Nem engedte be a munkásokat kiskapuján, kibontattam hát a kerítésem, ott bújtak át és a kijelölt húsz centis sávon dolgozhattak, már elvirágzott minden, mégis. Ő nyáron délben kavargatta rothadó trágyáját, kis unokám itt létekor permetezte a fáit. Hatalmas folyondárjáról barátkozásképpen, kaptam tőle három levéltövet, gyökereztessem homokban tanáccsal együtt. És most meg a zászlókkal nincs kibékülve. Oka az, hogy ha fúj a szél, akkor lobognak a zászlók, éjjel az őket különösen zavarja. Miattuk ne lobogjanak a zászlók? Ne hallgassák, aludjanak, mondhattam volna. Zsinórral összekötve minden rendben!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése