Emlékeztető
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. május 12.
Velem mindig történik valami…Akkor még megismert, talán meg is örült a találkozásnak. Tegeződtünk, természetesen. Egyedül jött felém a Király utcában, inkább világossárga, mint homokszínű nyári öltönyében. Dühöngött a nyár, magasra szökött a higanyszál, lassú, csípőmozgással kísért léptei, járás közben hátrafordított tenyere jellegzetesek, egyediek. Találkozás után elkísértem egy darabon, érdeklődtem felőle, jó ég tudja miért hozakodott elő vele, de kifejtette, szívhalálban szeretne elmenni, ezt kívánja magának. Gyors, párperces eszméletvesztés, aztán vége. Miért csak magadnak kívánod, másnak nem, kérdésemre válasza annyi volt: mert önző vagyok. Magamban igazat adtam neki, valóban így ismertem meg, ezek szerint nem változott. Pedig a kívánás nem kerül semmibe. Szervusz, szervusz. Tovább araszolt, fennhordott orral, akit nem akar, nem vesz észre fejtartással. A nálam majd tíz évvel idősebb kolléga, sok be nem teljesült ambíciót hordozott magával az évtizedek során, ám végül egy kis túldolgozással, egyik igazgatóként ment nyugdíjba. Magának is köszönheti, nem vitás, mindent megtett magáért, másokért érdekből. Együtt teniszeztünk. Pontosabban, akkor, ha érdekei érdekében nem mással játszott. A tenisz télen is űzhető, csak fedél szükségeltetik. Az új vezérigazgató, vállalati garanciavállalásával a Sportkör teniszsátrat szerzett be. Mindketten erősen motiváltan, én sportköri elnökként magától értetődően, örültem a kezdeményezésnek. Megjött a sátor, súlyos hiányosságokkal szállította az olasz cég. A vezér barátja olcsóbban jutott hozzá, nagy a vállalat, majd pótolják a hiányt ő, pedig mossa kezeit, mert az eltett pénz szagossá vált. Miattam! Könyvvizsgálóm jelentését megismerve, és fölismerve a veszélyt, saját kezűleg írott nyilatkozatot kaptam, semmi köze a sátorhoz, minden anyagi felelősség alól ment, nem is tudott a beszerzésről. A vezér barátja, az importőr végül rendezte dolgait, előkerültek a hiányzó szerkezeti elemek, elveszett az extranyereség, bárány lettem, fekete! Kiselejtezett, használhatatlan teniszhálót kaptam unokám focikapujához, volt sportköri titkárom jóvoltából, ma is a pályák körül ügyködik. Anyagbeszerzőként dolgozott. Régen kurrens szakmaként tartották számon az anyagbeszerzői foglalatosságot. Az anyagbeszerzőnek módja volt főnökei, és saját maga számára elszámolni béren felüli juttatásokat. Titkárom, és mások ugyan úgy, fölismerte a helyzetet, nem a magáét adja a főnököknek, és ha elfogadják, már magának is több jut. És a főnök lekozmál! Egy anyagbeszerző, sok főnök. Főnököknek kis többlet, beszerzőnek sokszor kis többlet. A sokszor kicsi, nagy többlet. A hét végén nagy örömöt okoz majd a fölállított kerti futballkapu, unokámnak és nekem is. János hamar megunt, sok még a dolga, és előbb-utóbb szóba kerül a nyilatkozat ellopása, a sportköri nyilvántartásból. Ismét a közösből adott, érték nélküli valamit, működik a régi reflex, miért ne tenné? Guszti ma már, ha egyedül lát, elfordítja a fejét, társaságban magáz. Megértem viselkedését, kellemetlen ember, aki emlékeztet kellemetlen dolgokra!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése