Velem mindig történik valami…Megtaláltam a fénysebességnél gyorsabban száguldó objektumot, a gondolat által összeszedett események, történések összességében. Ebéd utáni rövid pihenőm alatt, még mielőtt álomba merültem volna, jöttem rá, a gondolat is sebesen halad, de az általa képviselt események még gyorsabban. Az agyi gondolatok, jól tudom neuronok közvetítésével, a neuronokon belül elektronok segítségével a kvantumfizika máig működő elvei alapján száguldanak. De az elektroncsoporton belül a leggyorsabbak hozhatják létre a kapcsolódást, és, ha a fényre gondolok, lehet az elektronoknak is fázissebessége, ami korlátos, de az átlagsebesség, tehát lassúbb és gyorsabb száguldók alakítják a fázissebességet. Délután ezekkel száguldottak gondolataim, mert siettem elaludni egy rövidke időre. Végh Laci barátom jutott eszembe, írogatott, meglátogattam, szegény egy hétre rá tévedés következtében meghalt. Végh Lacival beszélgettünk Végh Antalról, akivel ismerték egymást. Mindketten nagyon szerettük élet szomorú novelláit. Lacinál egy különleges kiadás is megtalálható volt, életműkiadás, három, veretes kötetben, dedikációval. Sokat írt Végh Antal, írásainak első darabjai különösen értékesek számomra, a rövid velős sorstörténeteivel. A disznókat etető öreg kondás története, vitte vállán a géppel odaszállított takarmányt, amíg bírta, aztán belerokkant, a takarmány a földre került a válla helyett, a disznók voltak szomszédai, egy ólban laktak, aztán egy hét fölgyülemlett takarmány után az éhes állatok fölfalták, pedig még segíteni lehetett volna rajta. Csak a csontjaiból ismertek rá véletlenül az ólban keresgélő téesztagok. Nem hiányzott senkinek, csak a disznóknak kellett, táplálékként. Szomorú eset! Végh Antal írt egy kisregényt a balassagyarmati túszejtésről, országos siker lett, különleges volt már az is, hogy megjelenhetett. Rendőrfiúk túszul ejtették a lánykollégium néhány lakóját, a hatóságok eredménytelen tárgyalásai nem vezettek eredményre, rohammal vették be az intézetet, az egyik fiú meghalt, a másikat életfogytiglani börtönre ítélték. Tizenöt év múlva szabadult. Pintérnét a Budapesti Elektromos Művektől helyezték át Pécsre az áramszolgáltatóhoz, jogfolytonosan. Statisztikusként foglalkoztattam, csendes, nem beszélgetős, munkatársként szinte észre sem lehetett venni. Bolyból járt be dolgozni, oda utazott vissza. Társai szerint a városba soha nem ment, még valamit vásárolni sem. Nem barátkozott senkivel, nem volt haragosa, hiszen beszédbe sem elegyedett senkivel kivéve a munkafeladatokat. Talán tíz évet húzott le, bejelentette, hogy nyugdíjba szeretne menni. Valami oka is volt, talán férje betegsége kívánta meg otthonmaradását. Korengedménnyel távozott tőlünk. Távozása előtti néhány napon beszédesebbé vált közvetlen munkatársaival, beszélt korábbi munkahelyéről, férjéről, aki rendőrként szolgált, és amikor Bólyba költöztek, akkor leszerelték, elküldték az állományból. Az utolsó napra, az utolsó percre hagyta nagy titkát, az ő fiai követték el a balassagyarmati ügyet!