Velem mindig történik valami…Egyik beszédesebb volt, a másik inkább hallgatott, aztán később vált beszédessé. Kedves fiatalok látogattak bennünket hetekig, és végezték a bemutató tornamozdulatokat, amelyeket mi nagy lelkesedéssel követtünk. Gyógytornász hallgatók, utolsó évesek, járják a klinikákat, és az ott működő kollégától lesik el jövendő gyakorlati tudásuk alapjait. Persze kolleginát kellene inkább írnom, még kevés a fiú közöttük, de már akad. Meg is lepett egyikőjük, ő egyben él tornász is, a szünetekben a tornatermi ülőkén gyakorolta a ló, mint tornaszer alapjait. A miértre egyszerű választ adott, szereti az embereket, és a tornát is, kiváló szakma lesz a számára, soha nem un majd bele. A padokon jegyzetelték társuk mutatványait, vagy éppen a sajátjukat készítették elő. Mindenki sorra kerül fiatalon, vagy idősebb korban, a mozgásszervi betegségek, is egyre jellemzőbbek elpuhult jólétünkre. Szakdolgozatot írnak, adatokat gyűjtenek, mindenhol, ahol alkalmas helyre lelnek. Egyikük a klinikai ambulanciára rakja ki kérdőíveit, sokan bennünket faggatnak. Miért ne mondaná el az ember, ha segíthet, hogyan került ide, milyen életmódot folytatott, milyen káros, kóros szenvedélye, vagy örökölt sorsa következtében alakult az élete, hogy szívoperáció segített rajta. Az adatok fontosak, az adatokból sok minden kinyerhető a tudós ember kezében. A mai világban, hovatovább mi is adatok leszünk, a modern fölfogás szerint, az egyablakos kiszolgálásban, majd összefutnak a szálak valahol, aztán csoportokat képeznek belőlünk, a csoportok jellemzőit is adatként kezelve, de semmit nem tudva az emberről. A statisztika már a fizika világában, ahol elvileg utánozhatók a körülmények, megismételhetők a kísérletek, sem működik, csak, mint modell. De hol van az ember, a társadalom egyede, a kiismerhetetlen reakciók kiindulópontja, gerjesztője. Szaporodnak a kérdező, elemző intézetek, és megpróbálnak magyarázatot adni az egészre. Pedig jól tudhatnák, hogy a részek összessége nem az egész, és az összes nem úgy cselekszik, mint a rész. A gyógytornász hallgatóknál is elvárás a statisztikai elemzés, a nélkül egyetlen szakdolgozat sem kapja meg a jeles osztályzatot. Az ötvenes években erősen megnövelték a tyúktojás termelését, és szaporodott a szülések száma is. A Ratkó korszakot éltük, gyermeket szülni a bigott szocialista „ország vezetők” elvárása volt. Az NDK-ban kiemelt támogatást kaptak a leányanyák! A tanult elvtársak levonták a következtetést, ha az anyák nem vállalják a harmadik gyermeket, majd megnövelik a tyúktojás termelését, erős a korreláció a két adatsor között! Az egyik fiatalemberünk, jeles osztályzatot ért el dolgozatával, amelyben kimutatta, hogy a szívműtöttek másik nem iránti vágya fokozottabban jut érvényre, mint…? Erre nem, adott választ! Elmagyaráztam röviden, hogy az önkorreláció mindig százszázalékos, ilyen következtetést bárkikről, módszerével levonhatott volna. Hiszen csak bennünket kérdezett, vagy netán ő lett volna a kontrollszemély, vagy csoport egyszemélyben? Nem kaptam választ. No comment!