Velem mindig történik valami…Nem nyugodott a lelkem, nem lehet véletlen, egy gyerek miért lenne egyik pillanatról a másikra kancsal. Tegnap még szépen csillogtak sötétfekete szemei, ma délután, szegénykém oldalra fordítja fejét, és úgy próbál rám nézni. Ilyen fekete szeme volt nagymamának, Sanyi bátyámnak, és Ágika örökölte, három generáció után ezt a szembogarat magába olvasztó szép fekete lélektükröt. Első reakcióim anyósomra irányultak. Reggel épen hoztam Ágikát felügyeletre, valami vírusos fertőzés okozta láz miatt az óvodába, nem mehetett. Most, amikor munka után vinném haza kancsal, a mindenki által elismerten, szép gyermekem! Egy hónapja levágatták göndör, hosszú haját, nehezteltem érte, a frissen nőtt olyan egyenes, mintha vonalzó mellett növesztené minden egyes hajszálát. Vittem az orvoshoz, egy épületben laktak, mindkét gyermekem kiváló ismerője, gyermek háziorvosunk. Ő másképp látta a dolgot, előfordul lázas állapotban, hogy a gyermek szemizmait viseli meg a magas láz. De mi lesz most Terike? Szemészhez megyünk, és majd ő megállapítja, mit lehet tenni. Már állt a „Négyszázágyas”, a hozzáértők szemüveget javasoltak, takarjuk le a jó állapotban lévő szemet, a másik majd hozzáigazodik, csodálatos az emberi szervezet, rendbe fog jönni a kancsalság. Alig találtunk megfelelő méretű keretet, gyermek, felnőtt az államtól egyformát, formaszemüveget igényelhetett. Csúnya műanyag, vastag, nehéz, szaruszínű, vagy fekete volt a választék. Sikerült végre a pult alól megfelelő, kislányos pirosat, rugózó fültámasszal készültet beszerezni. Másfél évig viselje, majd akkor eldől szükséges az operáció, vagy addig rendeződik a dolog. Sebestyén adjunktus így döntött, én megrémültem. Operáció! A legértékesebb emberi testrészt, a gyermekem szemét operálni fogják? És Sebestyén adjunktus, a remegő kezével, aki a gyermek fejét sem tudja rendesen oldalra fordítani vizsgálatai alkalmával. Később: Félév múlva négy évesen operáljuk, előtte nem ajánlatos, kialakult eljárás, ne izguljak, nyugtatott az adjunktus úr. Szélvész gyorsasággal szállt el a fél év, riadalmam maradt, és nem nyugodtam addig, amíg a professzorhoz bebocsátást nem nyertem. Aggodalmam elmúlhatott, a műtétet ő maga végzi. Sebestyén adjunktus szakértelme nélkülözhetetlen, a legjobb diagnoszta széles e világon, kézremegése okán, már évtizedek óta nem operál. Végigültem a délelőttöt. Kislányom aznap a negyedikként került sorra. Takács professzor úr, minden műtét után visszavonult a szobájába, rövid idő után, gondoltam pihen egyet, tért vissza a műtőbe. Ágika van soron, az idő megnyúlt, kijött Takács professzor, megnyugtatott, minden rendben, talán nem is lesz szükség korrekciós beavatkozásra. Sebestyén adjunktus világosított föl, milliméterek törtrészével varrják arrébb a szemmozgató izmokat. Korrekciós beavatkozásra nem volt szükség! Fölkerestem Takács professzort, nem tartozást rendezni, hanem elismerésem kifejezni, és megtudtam tőle, minden műtét előtt, legyen naponta bármennyi, újfent elolvassa a technikai eljárást, a szobájában, nem tévedhet!