Velem mindig történik valami…Forgalmista akartam lenni, aztán nem az lett belőlem. A forgalmistának tekintélye volt, meg állandó munkahelye. Gyerekként megcsodáltam nem egyszer, amikor kiállt, várta az érkező szerelvényt, aztán az ő engedélyével mehetett tovább a személyvonat. Olyan előkelő volt a piros, kemény kalapjában. Mikor átszöktem, és kérdezték, mit akarok magammal kezdeni, természetes volt a válaszom, forgalmista akarok lenni. A visszacsatolt, majd újból elvett Csallóközben laktam, de nem tudtam volna tovább tanulni, azért szöktem át negyvenötben, tizenöt évesen. A szüleimet aztán átrakták a határon, mindenük odaveszett, pedig az öt gyerek mellett felépített ház, az istálló, a föld nagyon kellett az élethez. Itt egy kitelepített svábnak a házát kaptuk meg. A forgalmistát hat hónap alatt kiképzik, ne az legyen, legyen vegyész. Ezt javasolták, így aztán az is lettem, pedig nagyon nehéz volt az első két év Veszprémben. A trigonometria, azt nem tanultam korábban, nem egyszer megviccelt, de megálltam a helyem. Mérőállomásra kerültem, a TSZ-ek földjein végezetem a méréseket, aszerint hajtották aztán végre a vegyszerezést. Soha nem is volt más munkahelyem. A feleségem ékszerész lett a gimnáziumával, most is javítgat még ismerősöknek elszakadt karkötőket, láncokat. Éppen rosszkor lettem nyugdíjas, a rendszerváltáskor kétezer forinttal nyugdíjaztak, most száznegyvenem van. Vehettem volna új autót, spórolósan éltünk, de minek, az öreg Oktávia is elvisz a szőlőbe, igaz nem is szőlő, hanem gyümölcsös. Onnan hozom a cseresznyét. Ugye nem baj, hogy becsöngettem, a szomszédja biztatott, talán vesznek. Leszedem, aztán így kilónként eladom, piacozni nem ülnék ki, azt hiszem, restellném a dolgot, meg akkor egyszerre kellene sokat szednem, de azt már nem bírom. Ha billeg alattam a létra, nagyon nehezen tartom meg magam, elfáradok. A feleségem nem akarom terhelni, eldolgozgat otthon. A testvéreim elhaltak, a bátyám hentes volt, de nem fékezte magát, infarktus végzett vele, a többiek is elmentek, én maradtam, meg a feleségem. Orvos lett mind a három gyerekünk, nem volt sok gond velük, a legidősebb, a nagyobbik lány szorgalmas volt, a többieket is magával húzta. Hét unokám van, négy a fiaméknál, az USA-ban élnek, a felesége is orvos, székesfehérvári. Megyek föl elébük, most jönnek látogatóba, ilyen alkalmakkor, az első kézfogásnál a markába csúsztatom a lakásbérlet jövedelmét. Panelt vettünk nekik az induláshoz, azt, ha viszik, kiadom. Ne kelljen itt váltaniuk dollárt felárral. Nem jönnek le hozzánk a felesége miatt. A kisebbnél egy, a nagyobb lányomnál két gyermek van, egyik már orvos, a másik annak tanul, a harmadik még gimnazista. Még lehet, az is orvosnak megy, jó fejű. Mindig mondják, ne én szedjem a cseresznyét, de nem jönnek. Befőzünk a két lánynak, persze magunknak is, kár lenne a fán hagyni, úgyis elverte a jég az idén, kevés is jut eladásra. Ugye föltartottam? Ne haragudjon, elmegyek mindjárt, de magával még nem találkoztam, Varga vagyok, Varga László. Szép családja van, búcsúztam tőle.