Velem mindig történik valami…A macska /a továbbiakban „M”/ megpödörte a bajuszát és összeterelte egereit/a továbbiakban „E”, „E”-k/. Ma nagyon ügyes volt, és szolgálatkész „E”-ket fogott magának, akik hallgattak rá. Más alkalmakkor igyekeztek eliszkolni előle, nem lehetett egyedül hagyni egyiket sem, egy rövid ijedtség után meglógtak előle, és a lyukba mégsem bújhatott utánuk, mert nem fért be. Itt van mind a három, leckére tanítja őket. Ha ügyesek lesztek, na majd utána elárulom mi is fog történni, szólott, és elmagyarázta feladatukat. Előre kijelölte már a terepet, frissen elcsent, jó illatú sajtdarabot helyezett az egyenlő oldalú háromszögnek pontosan a közepébe, az „E”-ket óvatosan a háromszög csúcsaiba vitte, és gyengéden elhelyezte, letette őket pontosan a háromszög csúcsaira, ahol az oldalak találkoztak. Megelégedetten szemlélte művét, majd hirtelen fölnyávogott. Biztos, ami biztos, tudják mihez tartani magukat. Na „E”-kéim, most halljátok mi a tennivaló. Ha még egyet nyávogok, elkezdtek futni, na nem a sajt, hanem egymás felé. Az első a második, a második a harmadik, a harmadik az első felé. Az „E”-k értetlenül pislogtak vissza a „M”-ra, de látták komolyan gondolja, amit mondott, elgondolkodtak azon, hogyan is fussanak, aztán, akármennyire is okosabbnak hitték magukat a „M”-nál, visszakérdeztek, komolyan gondolja a dolgot? Igen, válaszolt a „M”, mégpedig azonos sebességgel, egyikőtök sem futhat gyorsabban, mert akkor… Nem kellett folytatnia, de nagyon elszonytyolodtak, soha sem fognak a sajthoz érkezni. Igaz egyre közelebb kerülnek hozzá, de csak, mint a csiga háza olyan spirális pályára kényszerülnek. Hátha mégis, itt sík a terep! A „M” fölényesen mosolygott, és még azt is elárulta, hogy a háromszög oldalai egy méteresek, és feltételül szabta, hogy másodpercenként egyméteres sebességgel futhatnak, semmivel sem lassabban, se gyorsabban, és mind a hárman „E”-kéim! De még nem nyávogott egy nagyot, így nem is indultak el. Útközben gondolkozhattok! Ha egyikőtök is megmondja a spirális mentén szaladva, mennyi idő alatt értetek a sajthoz, tiétek a sajt, aztán majd meglátom, fűzte még hozzá, ájtatosan. Most következett a hatalmas, ijesztő nyávogás, az „E”-k nekiiramodtak, és ripsz-ropsz ott termettek a sajtnál. A „M” elcsodálkozott, meg is kérdezte mi a válasz. Na mit gondoltatok ki? 0,666666666666666666666666… másodperc, cincogták mind a hárman.
Mi a fene, ti tudtok deriválni, netán a poláris koordinátákat is ismeritek, és tudtok integrálni is, vagy mi a szösz! Mert én tudok ezt is, azt is és nem 2/3 másodpercbe tellett kiszámolnom a végeredményt. Honnan tudtátok, ami nekem olyan nagy fáradságomba telt, csodálkozott őszintén a „M”. Válaszoljatok! Egy szólt három helyett. Tudod „M” mi csak azt néztük milyen gyorsan haladunk a sajt felé, a többi már gyerekjáték. Még talán Te is hamarabb végeztél volna számításaiddal. Mintha egy forgó korongon ültünk volna, és egyenes utat láttunk magunk előtt, mondták. A „M” elmerengett, az „E”-k gyorsan magukhoz tértek, harmadolták a sajtot, és eltűntek a lyukban. „E”-k nincsenek, se sajt, és mivel a „M”-nak is volt némi sütnivalója megállapította: Más szemszögből is érdemes szemlélődni. Aztán elsomfordált, aznap nem is akart „E”-t maga előtt látni!