Velem mindig történik valami…Reneszánszát élheti a kerékpár, a hétköznapokban. Száz éve a kerékpár a gyaloglás mellet a legfőbb személyszállító eszközként meghódította Európát. Magyarországot beleértve természetesen. Ott honosult meg igazán, ahol a terület alkalmas, lehetőleg sík. Kerékpárutakat építenek, mert az autók még egy ideig uralni fogják jövőnket, és az utakat. Egyre több a kerékpáros baleset, ami azt mutatja, hogy többen kerékpároznak, és az autósok nem tisztelik eléggé útitársaikat. Kerékpáros egyesületek alakulnak, mert a kerékpározás sikk, bár a környezetkímélésre fogják használatát használói, jogokat követelnek maguknak, többet a jelenleginél, noha a közlekedési szabálygyűjteményben az ő jogaikat is rögzítették. Állj meg a kereszteződés előtt, szállj le a kerékpárról, told át, mellette gyalogolva, aztán szállj ismét nyeregbe. Nem ez történik. Kerékpáros zsonglőrök egyensúlyoznak, ide-oda billentve a kormányt, és a számukra megfelelő pillanatban nekivágnak az átkelésnek, akár van útkereszteződés, akár nincs, úti céljukat a legrövidebb útvonalon kívánják elérni. Elképesztő választék áll rendelkezésre a kerékpárt vásárolni szándékozók számára, egyik-másik bonyolultsága megközelíti a motoros járművét. Teleszkópos első villák, változatos sebességváltók, fenékre szabott ülések, és nagyon sok kiegészítő termék. Kézi és patronos pumpák, derék és hátitáskák, nadrágok és bukósisakok, dresszek és napszemüvegek, első és hátsó világítótestek, sebességmérők, tekerés-számlálók, pulzusmérők és természetesen hely meghatározó GPS berendezések. Mindezeket, ha jó minőségben óhajtjuk beszerezni, a milliós nagyságrendet nagyon hamar elérjük, forintban számolva. A gazdagabbak az autó tetejére szerelik járműveiket, elkocsiznak a szabadba, és nekivágnak az útnak. És lehet, hogy hazatérve elteszik a fölszerelést, mint a síléceket a következő szezonra. Ötven éve első virágkorát élte a kerékpár, noha akkor még biciklinek nevezték, és valóban közlekedési eszköz volt. A nagyvárosokat kivéve tömegközlekedés nem létezett, a távolságot mégis csak gyorsabban lehetett legyőzni biciklivel. És mi mindent elszállított a bicikli! Középiskolai tanáraink egy része is biciklivel közlekedett, és néha meggyűlt a bajuk a biciklivel is. Mjazovszky tanár úrról hallottuk, hogy egyik alkalommal, kinn hagyva biciklijét a péküzlet előtt, mire megvásárolta a péksüteményt, a biciklije leengedett. Pumpálni kezdte a kereket, előfordulhat a melegben, hogy leenged a bicikli, hát fújta, fújta a szelet a gumikba. Már azon volt, hogy hazagyalogol a biciklivel, amikor meg-megroggyantott térdei között hátulról valaki alányúlt. Az ijedtségtől fölegyenesedett, aztán jobb híján a nevét emlegette, hogy ő Mjazovszky, a tanár, ne tessék velem ezt művelni. A szorítás nem engedett, de egy hang megszólalt, na és ki vagyok én? A kérdés költői volt, a válasz is érkezett hamarosan, hogy ő, pedig az a diákja, akit megbuktatott a tanár úr, pedig ő azt érettségi előtt nem érdemelte meg. Mjazovszky tanár úr megadta magát, a megértés munkálkodhatott benne, érettségizzen inkább a diák!