Tanácskérés

Velem mindig történik valami…Megrettentek a bölcsek! A Százak Tanácsa az EU kulturális fővárosában, megrettent, ezért tizenhét óráról, amit az újságok meghirdettek, tizenöt órára helyezte át tanácskozása időpontját. A tanácskozás nyilvános lett volna, az ügyes trükkel azonban zárttá tették. Fórumjellegű tanácskozásukon kérdezni lehetett volna őket. Pontosan tizenhét órakor ott voltam a helyszínen, a terem kongott, összevissza székek jelezték, a tanácskozást megtartották, de hamar befejezték, jól ismerik egymást, olyannyira, hogy kérdéseket sem tesznek föl egymásnak, közülük mindenki ismeri a választ. Rövid ideig megálltam a székek előtt, és elképzeltem a Százak Tanácsát, a nem több mint ötven széken. Talán nem is százan vannak, kihaltak közülük az idősebbek. Azért is mentem oda, hogy megkérdezzem, vannak-e még százan, és idővel nem kopik-e bölcsességük, mert szívesen közéjük tartoznék. És akkor nem is tennék föl több kérdést, magam is tudnám a választ. Magamra voltam utalva, mintha már tag lennék. Megtanácskoztam hát magammal, mit is kezdjek a rájuk szánt időmmel. Fényképkiállítás megnyitója fél hatkor a MIH-ben! Oda értemkor a Baranya Megyei Önkormányzatok elnöke már túljutott beszédén. Nagyon tömörre foghatta mondandóját, most egy műértő elemezte a kiállított cigánysorsról készült képeket, megemlítve azt is, hogy sokgenerációs gondról van szó, kormányok jönnek, mennek, a cigánysors marad. Nem dolgoznak, élnek! Máról, holnapra! A gyerek látja, hogy a szülő, meg a nagyszülő sem dolgozik, veszi példát, ő sem fog dolgozni. A nem cigányok nagy része sem dolgozik, nem tud, pedig akarna, már az ő gyermekeik is látják a követendő példát. Meg kell oldani a „kérdést”. Javasolja, nevezzék a MIH-et, Művészetek, Irodalom és Fényképészet Házának. Merthogy most is fényképeket mutatnak be, így a név is beszélő lenne. Bemutattak már festőket, a Pécsett fellelt Rafaellót, zománcosokat, szobrosokat, meg más művészeti ágasokat is. Nem maradhatna egyszerűen Művészetek Háza, mint volt? Túlságosan antik lenne? Baranya megyeszerte ismert fotóművész nem elemzi a képeket, magukért beszélnek, csak rájuk kell nézni, és megkísérli rábeszélni az alkotót, aki nem tartja magát fotóművésznek, legyen fotóművész. Fényképei művésziek, noha mellesleg kattogtatta fényképezőgépét, és egyébiránt mással foglalkozik. Az egyik alkotás kikerült az országból országimázst alakítani, talán Brüsszelbe? Titokban tartja, melyik kép lenne az, hiszen a jó szem látja a jó képeket, azok magukért beszélnek. Riporter faggatja a Megyei Önkormányzat elnökét, elhaladva mellettük hallom suttogó válaszát: a cigánykérdést előbb-utóbb meg kell oldani! Anamnézis, diagnózis, prognózis. Program van? Nincs? Az Echo TV tulajdonosa tudná, miként lehet valódi megoldást találni. Dolgozni kellene, saját magukért. A képek valóban magukért beszélnek. Nekem a képek zöme azt mondta, nem dolgoznak magukért, jó nekik úgy, ahogy van. Alig több mint tíz év múlva többen lesznek a Hazában a nem cigányoknál, ez a prognózis. Százak Tanácsa, tanácsot!

0 megjegyzés: