Velem mindig történik valami…Majdnem úgy, mint a mesében. „Szerencséd van, hogy öregapádnak szólítottál, mondja a szegény vándor az idős ismeretlenek, szerencsepróbálás közben. Mert, ha nem…” Szerencséd van, hogy hozzám kerültél gyakorlatra, mert bebizonyíthattad, hogy alkalmas vagy a feladatra. Nyugodtan vállalhatod a fölajánlott állást, aztán majd később úgyis visszatérsz, te vagy a kiválasztott, te leszel a főnök. De azt mondták, előbb nősüljek meg, mert mégis csak házas ember kell oda, nagyobb az elfogadottsága. Hát nősülj meg akkor, én is úgy tettem, amikor kihelyeztek. De kit vegyek el, akivel kapcsolatban vagyok, annak a családja nem engem képzelt magának, orvost az orvoshoz! Nem is vagyok szerelmes, és ő sem belém. Szerencséd van, hogy engem kérdeztél, én sem szerelemből nősültem, elvettem a legszebb lányt, mert a hivatal, az hivatal, meg kell jelenni, az én feleségem nézegessék inkább, mint a másét, akkor én is szabadabb vagyok. De megmondtam neki, figyelni fogok rá. Nem is engedtem, hogy komoly állást vállaljon, reprezentáljon mellettem, majd én ellátom, amire szüksége van, és hozza a társaságot, épülhet a kapcsolati tőke! Hallgass rám, és vedd el őt, mégis csak orvos, jó családból származik, igaz, hogy vannak szebbek, jobbak, de őt már ismered, meglesztek, és nem is kell majd féltékenynek lenned. Neki te vagy az utolsó esélye, ha nem megy hozzád, egyedül marad, majd összeszoktok. Parasztgyerek vagy, nem is tagadhatod, lerí rólad. Tőle majd megtanulod, hogyan öltözködj, hogyan viselkedj társaságban, együtt fogtok teniszezni, ismét divatba jön ez az úri játék, a pályán lévők, mind olyanok lesznek, mint te vagy, föltörekvők, jól fogod érezni magad. Okosan tudsz együtt nevetni, úgy, hogy ne is lássák, velük nevetsz, vagy őket neveted ki. Látod erre már magadtól is, rájöttél, sokszor már én sem tudom, hogyan álljak a nevetésedhez, nem látom a szemed bogarát, nagyon fontos dolgokat ismersz már! Biztosan hamar lesz gyermeketek, az leköti az asszonyokat, te pedig, azt teszel, amit jónak látsz. Ha félrelépsz, tedd ügyesen, sokszor leszel majd kiküldetésben, nem muszáj aznap hazatérni, nagy a vállalat, nagy az ország. Te, kiemelt káderként a külföldet is járni fogod, szabad leszel, mint a madár, amelyik más fészkére száll. Szerencséd van, hogy hozzám fordultál, mástól nem kapsz ilyen tanácsokat. Ja, és még valamit. Ne a közvetlen főnökeidhez fordulj, persze hozzájuk is, ismeretekért, lépd át a hivatalos lépcsőfokot, az ő főnökeiket hamar megnyerheted, az új helyeden bőven lesz alkalmad becserkészni őket szakmai meghívásokkal, aztán pedig hálásak lesznek az utána következő, programon kívüli vendéglátásért. Higgy nekem, én is ezt tettem, amikor vidéken voltam, ma is hozzám jönnek a pestiek, a hivatalos látogatások után. Köszönöm, megfogadom, amiket mondtál, nem ígérek semmit, majd meglátjuk mi, hogyan alakul. Jó tanítvány vagy, már ebből a köszönetből is látszik, amit éppen most rebegtél el.

Húsz év múlva a tanítvány, a maga haszna mellett, megjutalmazta tanítóját, aki hálát mutatva viselte beosztott voltát, de a tanítvány beérett, mint a mesében!