Velem mindig történik valami…Nem mi örököltük a Pallas nagy lexikonát. Az antikváriumban láttam meg az egész sorozatot, nagyon jó állapotban. A hozzáértők, tudományos képzettségű nők, férfiak, a lexikonszerkesztők bizton állítják, hogy a Pallas nagy lexikona pótolhatatlan, és utánozhatatlan remekmű, még egyszer hozzá hasonlót sem lehet összeállítni. Úgy gondolom, hogy nem is igen akarnak, mert nem jó üzlet, sokkal inkább megéri kisebbeket és az ismeretek halmazát szétszeletelten szolgáltatni. Van tehát földrajzi, néprajzi, zenei, sport, növény, állat, technikai etc. lexikon, ám együttvéve sem érnek annyit, mint a nagy Pallas. Mi a Tolnai lexikont örököltük a nagyszülőktől. A Tolnai is sokkötetes, és ha jól emlékszem, gyerekkoromban, a világháború után jelent meg az utolsó kötete. Bordó kötésben nagyon szépen mutat a bátyámék könyvespolcán, mert ők jártak elsőként a szülői lakásban, és elvitték. Utóbb megindokolták miért, mert a Mami nekik ígérte, ugyan úgy, mint a szalongarnitúrát. Kétségtelen ők voltak a közelében, ők látogatták, nekem a távolból csak szeretetteljes gondolataim szálldostak a Mami felé. Ha jobban meggondolom, nem is igen lapozgatnám, nem fejtek rejtvényt, olyan nehézségi fokúakat, amelyekhez lexikonra lenne szükségem. A számrejtvényekhez, pedig úgy sem használható a Pallas és a Tolnai sem. Még a Révai sem, hogy el ne felejtsem említeni! Az új magyar lexikonok hibásak, nemcsak a technikai részben, a szedésben, a nyomtatásban, hanem szakmailag is. Nagy tisztelettel említem Lovas István nevét, az újságíróét, aki bárhol fölcsapta a művet, azonnal talált szakmai, azaz tárgyi tévedéseket, nem is beszélve a világnézeti összevisszaságról, a szócikkek szerint változó szerzők nézeteit tükrözve. A Pallas jó időben jelent meg, és aktualitásából a mai napig nem veszített. Amit leírtak, az úgy is van, már több mint egy évszázada. Biztos kiindulópont lehet a napi események magyarázatához. A boltban föllapoztam a népesség összetételére vonatkozó cikkelyt, a monarchiabélit, és megnéztem mennyi tót élt a Felvidéken. Nem annyi, mint ma állítják, jóval több, akkor azt is be lehetett vallani, ha valaki tót. Sztricsek nagymamamám is tót volt, én is az vagyok, ha a vérvonalat követem. Nagymama viszont magyarnak vallotta magát, és igaz, hogy palócosan beszélt, de magyarul. Szentesi nagyapám, amikor lefeküdt kis csengő reduktorból fabrikált fényforrás mellett a Pallas lexikont olvasta, minden áldott nap. Mellette feküdtem, és amíg el nem aludtam én is beleolvastam, értettem is meg nem is a leírtakat, de nagyon jó altató volt. Nagyfiúként a temetéskor megtudtam, hogy nagypapa nem jutott a végére a sokkötetes műnek, talán nem is akart, ha a végére ér kezdhette volna elölről. Úgy aludt el, hogy a takaróján feküdt az aktuális kötet. Rossz alvó vagyok, valami állandóan motoszkál az agyamban, ha megtalálom a megoldást, fölkelek és lejegyzem, vagy előkeresem a témához kapcsolódó könyvet. Ha nincs megoldás, nem találom a megfelelő könyvet, gond az elalvás. Bánom, hogy nem én örököltem a Pallas nagylexikont!