Szeretetismeret
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. október 5.
Velem mindig történik valami…Képzeld nagypapa az óvó néni egy nagyon érdekes mesét mondott nekünk a délutáni pihenő alatt, mert látta, hogy nem igen akarunk, vagy tudunk elaludni a nagy melegben. Aztán miféle mese volt, amit elmondott az óvó néni? Nem olyat mesélt, amilyeneket te szoktál mesélni, hanem régen élt emberekről, akik még úgy gondolták, hogy mindennek van egy istene, és amikor valami bajuk esett, vagy nagyon örültek valaminek, akkor másik istenhez fohászkodtak. Azt mondta az óvó néni, még a mulatozásnak is létezett, az ő felfogásuk szerint egy isten, Bacchusnak említette a nevét, ha jól emlékszem. Aztán mégis csak másik istenről, vagy félistenről, mert nekik az is volt, mondott el egy történetet. Arról az istenről, aki az embereknek az égből lehozta a tüzet, mert azt megelőzően, csak nyers húst ettek, meg magokat, gyümölcsöket. De ezért nagyon megbüntette a főisten, mert odaláncoltatta egy hatalmas sziklához, és sas vájkál a májában, ami nagyon fájhat, és egész életében így is marad, mert az istenek örökké éknek, ugye nagypapa? Akkor biztosan Zeuszról és Prométheuszról mesélt nektek az óvó néni. Igen, örült meg a kis unoka, mert ezt a két nevet elfelejtette. Látod, látod milyen kegyetlen lehetett az a Zeusz, megbüntette azt, aki az embereknek jót tett, mert igaz-e, a tűz mellett melegedni is tudtak az emberek, és már nem fáztak a hűvös éjszakákon. Aztán azt is elmondta ugye, hogy miféle módon jött le az a tűz az egekből. Igen, a villámokat a föld felé irányította, és a villámok lángot gyújtottak, azt meg aztán csak őrizni kellett, hogy ki ne aludjon. A nagypapa ekkor egy pálcával jeleket rajzolt a talajra, ezek a jelek az ő közös titkukat képezték, mert a nagypapa jól tudta, ha a kis unokája majd iskolába megy, ott csak a deákírást tanulja meg, amit ő maga nem ismer, nem járt iskolába. Valamikor nagyon régen az ő nagyapja is evvel az írással ismertette meg, hát továbbadja, feledésbe ne merüljön. Ilyen írással értekeztek egymással, ha nem tudtak találkozni az anyjukkal, meg mással is, hiszen a deákírást, egyikük sem szívesen látta. Papok írása az, meg az uraké, nekünk jó lesz régi, aminek eredete a messzi ködbe vész. A nagypapa kis unokáját nem hagyta nyugodni Prométheusz, aki kockáztatta az életét, mert ő félistenként halandó volt, de halálnál is kegyetlenebb büntetéssel sújtotta Zeusz. Nagypapa az emberek is ilyen önfeláldozók, ha megnövök, én is olyan leszek, mint Prométheusz. Remélem, te olyan leszel, látod, én is megtanítottalak mindenre, amit én tudtam, még írni is, a mi régi írásunk betűit könnyen megjegyezted, majd te is továbbadod. De megmondom neked őszintén, nem minden ember olyan adakozó, mint mi vagyunk. Úgy gondolják örökké élnek, mint az istenek, és az ő birtokukban lesz a tudás örökre, amit megtarthatnak maguknak, és ha más is birtokába jut, arra haragszanak, pedig nem is tőlük lesték el, és ők sem maguk jöttek rá, hanem az idősebbek tanították meg írni, számolni őket. Tudod, kis unokám van két dolog, amit, ha továbbadsz, nem leszel semmivel kevesebb: a szeretet, és az ismeret.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése