Szentekkel

Velem mindig történik valami…Felejthetetlen emlékben volt ma részem, igazi meglepetésként. Kulturális fővárosunk már idáig is remek munkát végzett kulturális életünk magyar vonatkozásainak bemutatásáért. Ki hitte volna akár egy évvel ezelőtt, hogy sokrétű, változatos, eseményeknek lehetünk tanúi, részesei. A napokban a színház tér felé sétáltam a Király utcában, és messziről kövekből összerakott halmot láttam meg, körülötte sokan álltak, ezért közelebb érve sem tudtam még értelmezni, mi is lehet az érdeklődők gyűrűjében. A zuhatagot kilövellő bronzalak félméteres megnyugodott vizében egy fiatalember ügyeskedett, két lábával fehér lapokon állt, és guggoló, hátraforduló helyzetéből, hátranyúló karjával egy ott lévő lapos valamit emelt ki, helyezett maga elé, és testsúlyát áthelyezve, rálépett az éppen vízbe helyezett valamire, visszahagyva a harmadik lapot. Megtetszett a látvány, és másokhoz hasonlóan iPhonommal magam is elkattintottam egy felvételt. A napfényben kitűnő felvétel sikeredett, amiről otthon győződtem meg végleg, PC-men nézegetve a képet. A fehér kőhalomra is fény derült, rövidesen elkezdték a körben állók egy jókora távolságra dobálva egyiket a másik után, egymás után a sorba beálló fiatalok, idősebbek, alig telt bele negyedóra a „kőkupac” arrébb vándorolt. Egy fiatal végzett építész árulta el a titkot, ülőalkalmatosságról van szó, három egyetem a pécsi, a duisburgi és az isztambuli művészetszakos hallgatói verseny eredményét látom magam előtt, pontosan 2010 darab szék található a halomban, és vándorolnak a Széchenyi tértől a Zsolnay kulturális negyedig úgy, ahogy az imént láttam, a jelenlévők, a városlakók bevonásával, egy rövid közösségi érzés kedvéért. A műanyag hullámpapírból hajtogatott ülőalkalmatosság halom, jellege megváltozik, ha egyetlen darabot elveszek belőle, máshová helyezem, mássá alakulva. A duisburgiak alkotása lett a nyerő, ebből készült 2010 darab, ami eggyel biztosan kisebb számosságú, fiatal mérnök ismerősöm megajándékozott eggyel, mondván erősen fogyatkozik számuk, mások kéretlen viszik magukkal, de egyikük ennek ellenére eléri a végállomást. Részese kívánok lenni kultúránk bemutatásának, ezért rovásírásunkat, ezeréves kultúránk folytonos követőjét kis magán kiállítás keretében szeretném bemutatni. Ruzsinszky László tanár úr könyvében, melyet tisztelettel dedikált nekem, olvastam először a pécsi rovásemlékről, egy ködarabról, amelyen címerpajzs látható méghozzá rovásbetűkkel kitöltve, könyvében be is határolja keletkezésének idejét. Az egykor volt Szt. Benedek templom romjai közül került elő Kárpáti László régész éles szemének köszönhetően. A kődarabot a Janus Pannonius Múzeum őrzi, most költözködnek, ki tudja melyik kőemlék éppen hol található. Plakátomat díszíteném fényképével mondottam, és szándékom ismertetése után tíz perccel az egyszeri kincs a kezembe került, kivittük a fényre, elkészültek a felvételek a kőről, és kődarabbal a kezemben továbbiak velem együtt. „ABA SZENTjeI VAGYUNK, ESZTER, ANNA, ERZSÉBET”, áll a kövön, nyolcszáz év távlatából, olvashatóan.

0 megjegyzés: