Antipátia
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. október 15.
Velem mindig történik valami…Az egyik hölgy pucolt répát rágicsált, barátnője ruhát varrat rövidesen, amit ősztől tavaszig és tavasztól őszig tud viselni, kis kiegészítővel áthidalhatja a hidegebb évszakokat, és ráadásul jól fog állni neki. Női szakkifejezések, kardigán, boleró, rövid kosztüm és így tovább röpködtek a levegőben. Kegyed nyuszikája meghagyta a répát, ugye kérdeztem bele a beszélgetésbe. Á, dehogy, minden darabot meg kell becsülni, többet készítettem elő a leveshez, ezért hoztam magammal az útra. Sokan válnak vegetáriánussá, hovatovább divattá lesz, ha így megy tovább, ma már kegyed a második, aki répát fogyaszt, ez nem lehet véletlen. Kialakult a jó beszélgetés, ki-ki elmondta saját történetét, egyikük orvos, egyetemi adjunktus, barátnője gyógyszerész. Dombóvárig utaznak, közös ismerősük szobrainak tárlatára igyekeznek, most lesz a megnyitó, aztán vissza Budapestre. Szabad a hely, hogyne, az adjunktusnő félrerakta csomagját, az érkező, nyitott pukkadós borítékból kilógó irományt hozott, előhúzta és letetette az asztalra. Tetejére almásneylont, és ugye megnéznék, hogy egyenesen kötöttem meg a nyakkendőmet. Tökéletes, szólott az adjunktusnő, azért még a mellettem ülő gyógyszerész hölgyre is rákérdezett, és leült. Belemélyedtnek látszott papírosaiba, füleit mutatóujjaival zárta el. Bocsássanak meg, ugye megértik, megkérem önöket… Nem kellett tovább mondania, hát persze és hallgatásba burkolóztunk. Egy idő után megszólalt, Cambridgben, USA egyetemein tanított politológiát, ő ennek a tudománynak a honi megalapítója, ő még Bibótól és Szabadtól hallgatott előadásokat. Megbuktatja ezt az embert a doktoriján, rettenetes! Bocsássanak meg, elmegyek a peronra dolgozni. Ezt az embert kicikizem, közöltem. Öt perc és visszajött. Szabad elkérnem bírálatát, ideadta, majd az adjunktusnővel duettet kezdett, átadván sorban, egymásután az általa átnézett rettenetet olvasásra. Hol tartunk? ? Ugye kegyed az MTA tagja? Nem. Nem voltam itthon eleget. Ezek a Pálinkásék meg nem tudják, mit kell tudni! Elmenekülnek az oktatástól. De hiszen Pálinkás folyamatosan oktat, magas színvonalon, villamos ember vagyok, ismerem a szakmát. Cambridgeben a vonaton mindenki dolgozik, késésben vagyok. Most kapta meg a dolgozatot? Nem, két hónapja, de az elfoglaltság, és átnézés híján, azért mégis. Még szép! Ezek a mai tanárok! De, hiszen nagyrészt már kegyedék oktatták őket! Hol tartunk? ? A hölgyek leszálltak, Dombóváron túljutottunk. Mennyi ideig volt távol a hazától? Kettő évig. És ön, fordította meg a kérdezést. Villamosmérnök, euromérnök, euromenedzser, igen beszélek nyelveket, Párizsban bíráltak Pungor akadémikussal egyidejűleg…, és képzelje, még ráadásul görkorcsolyázom is. Akkor ismeri Kőniget! Gyulára gondol? Igen távoli családtag. A gráfelmélet atyja, az első összefoglaló könyv megalkotója, világhírű mű. És az antinómiákat? Zénonra gondol, Achilles és a teknősre? Igen. Tudja akkor még nem ismerték a határérték fogalmát! Hol tartunk? Melyik fához képest, fasor között száguld a szerelvény? Tudja, a bírálatban nem szoktunk feltételesen fogalmazni, nem biztos a dolgában? Ugye nem örül, hogy megismert, vettem át újfent a kérdezés fonalát. Rám feszítette zápfogaitól mentes sárga mosolyát, még megnyugtattam nem ér a vonat előtt Pécsre! Igen, utálatos voltam.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése