Velem mindig történik valami…Nagyjából három hete önkéntesen magamra vállalt kötelezettséget teljesítek. Ily módon, most hogy a vége felé tartok elképzelt feladataimnak, amelyek menet közben jelentősen módosultak, a részleteket illetően, több lehetőségem kínálkozik, házi beszélő nézőkém csatornáinak váltogatására. És nagyon megsajnáltam a képernyőn szereplőket, különösen a politológusokat, kommentátorokat, közel és még közelebbi események magyarázóit. Úgy tűnik, minden oldal nagyon pontosan ismeri, tudja, mi a többi oldalnak a baja, és jól megmondják vélt igazságaikat, amelyeket ők már pelenkás koruk óta nagyon jól érzékeltek, most pedig, hogy bekövetkeznek az események, kiderül, nemcsak érzékeltek, ismertek, de tudtak. Nagy részük fiatal volt, az idősebek, sőt a már korábban felnőttek köre, pedig már idősen jól látta a bekövetkező, majd nemzetekre széteső Európai Uniót, a német kancellár gondolatait, amit, az akkor még szocialistának nevezett, államformában alakított ki. Ilyen a cigánynépesség alakulása, a török vendégmunkások vándorlása oda, aztán haza, aki pedig úgy gondolja, marad, és iszlám világot fog fölépíteni, a franciáknál, már betiltották a mecsetek építését. A mórokat egyszer már elűzték, de megcsodálandó építményeik turista látványosságaiból a be nem fogadó nemzet majdhogynem megél. Most az elnyomott fél búsong, a megnyerő többség vihog, a hétköznap embere pedig, nem látja sem egyéni, sem társadalmi boldogulásának irányát. Egyre többen árulják a csodatermékeket, majd másik termékcsaládhoz váltanak, aztán pedig beállnak biztosítási ügynöknek, svájci frank alapon. Elővettem Kornai Jánost, ő írta a „Hiányt”, majdnem Nobel díjas lett de állítólag rossz helyre született, ezért mellőzték. Így járt Gyarmati István is, aki fizikusként, majdnem megoldotta az Onsager egyenletet, ám ő bevallotta, hogy mégsem. Most fölütöttem Kornait, és egy elképesztő modellt láttam a könyvében. Az társadalom egyes szereplői, vevők, gyártók, eladók, kereskedők, fehér és feketegallérosok, a felsorolásból kimaradtak az én hiányom, egy-egy téglánnyal ábrázolva, nyilakkal vannak összekötve, érzékeltetve azt a tényt, hogy ki kire hat, kit befolyásol. A nyilakat, és irányultságukat alaposabban szemügyre véve megállapítottam, mindenkitől, mindenkihez vezet nyíl, és a nyílvonalak irányultság kettős, ide is meg oda is. Később aztán, tekintsük ezt alfa, azt béta változónak stb. majd szummázzunk, így megkapjuk a társadalom összes résztvevőjét. De hol szerepel a kor, a csecsemő, az idős és a még idősebb? Vagyis mindazok, akik leszerepeltek, de a házi beszélő nézőkén élénken szerepelnek, egyesek több csatornán osztják az észt, szerzik cikkeiket, adnak tanácsot, már nem is érdekes pénzért, vagy a nélkül, mert a kritériumnak a jó tanács, vagy a nem jó tanács választóvonalnak kellene lennie. Elképesztő a szerencséjük, a történelem nem játszható újra, nem építhető társadalmi CERN.
„Gyorsítani” kellene őket, neutronok formájában, aztán essenek szét részeikre, akkor segítségünkre lennének, többet megtudnánk, jövőbéli viselkedésünkről.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése