Ismeretdajkák
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. október 13.
Velem mindig történik valami…Időnként, hatalmas tömegben ajánlanak föl könyvtárak raktáraikban kallódó műveket. Nemrég egyik antikvárium raktár fiatal vezetője, internetes fölhívást tett közzé, segítsünk gondját enyhíteni, raktáruk áttelepítésének megtervezésében főnöke, szerinte lehetetlen feladat elé állította, túl hosszúnak ítélte meg az átköltöztetés időtartamát, és ráadásul költségesnek. A probléma fölkeltette érdeklődésemet, és valósnak gondolván, komoly fejtörés után tettem meg javaslatom, amit a visszajelzésekből kiderült másokkal együtt, nem az én javaslatomat, hanem egy hölgyét ítélte jónak, húszezer forintos nyereménnyel összekötve, aki a könyvek olcsón, hovatovább ingyen árusítását javasolta, még az elköltözés előtt, ezen a módon kevesebb könyv kerül majd az új raktár polcaira. Az áramszolgáltatók eladása után, a német tulajdonos rövid idő alatt fölszámolta, tízezer fölötti szakmai, részben szépirodalmi gyűjteményünket, evvel egyidejűleg a cég történetét, életét hűen tükröző, fényképes albumok, memoárok, és a több évtizedes vállalati újság összekötött példányai kerültek, remélhetőleg a papírgyűjtő gyerekek kezébe, újrahasznosítás céljából, és nem halomba dobálva égették el a már ismert módon. A történelem egy darabja tűnt el a süllyesztőben. Kultúrtörténeti érték ment veszendőbe. Nem is a könyvekre, hanem a bennük lévő ismeretre és a könyvtárosra nem lett szüksége a privatizátornak, holott jól emlékszem, évente jelentős összegért vásároltunk újabb szakmai ismereteket tartalmazó, vagy régieket átdolgozó kiadványokat, amelyekből ma a műszaki-gazdasági szakirodalmi könyvek kiadói, nem képesek, nem éri meg okán, újabbakat előállítani. Pedig nem kellene jogdíjat fizetni, a szerzők elhaláloztak, az örökösök más szakterületen keresik boldogulásukat, és a nyilvántartások is könyvestől eltűntek. Fischer Károly Antalnak sem kell már senkinek fizetnie, könyvét egy az egyben, először reprint, majd, úgynevezett mai tipográfiára gyúrták át, az eredeti szép, és jól látható hun és egyéb más írásjelek, betűk az új kiadásban, már csak azoknak mondanak valamit, akik még látták az eredetit, emlékeznek a szerző által becsülettel bevallott, sokszori átmásolás eredményeképpen megszerzett, betű és írásképek. A lekicsinyítés majdhogy értéktelenné teszi az újonnan tipografált kiadást. A bennfentesek szándéka lehetett az információk elfedése, a kiadó akarta mássá varázsolni a kiadványt, nem tudom megválaszolni. Ősi írásunkról szóló ismertetésnek lennék kispénzű mecénása. Írástudományban számomra nem teremnek már igazi babérok, de híve vagyok annak a felfogásnak, hogy más emberként, háttérismereteim birtokában, képzettségünk, műveltségünk eltérő volta miatt, még így is hozzájárulhatnék egyedi észrevétellel, egyéni értelmezéssel, amit a tények később igazolhatnak, a tudományhoz, mert részekből tevődik össze az igazság. Őszintén sajnálom az ismerettitkolókat, és megvetem a hazudókat, ilyenkor eszembe jut Koestler „Dajkabéka esete” című esszéje, az öngyilkossá lett főszereplővel, amikor Koestler sejteni engedi, maga sem biztos igazában.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése