Értetlenség
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. október 10.
Velem mindig történik valami…Bajban ismerszik meg az ember, tartja a közmondás, hát van baj, és színt kell vallani, egy telefonhívás százhetvenöt forintot juttat a vörösiszapos károsultak számlájára. Nézem a híradót, és ahányszor szó esik a vörösiszapos károsultakról, veszem a telefonkagylót, tárcsázok, valaki megköszöni az adományomat, mindig ugyanaz a hang. Gépi hang. Ezúttal egyáltalán nem bánom, máskor a türelmetlenségtől, már a hirdetések előzetes meghallgatásától, aztán a nyomd meg a gombot, aztán meg a másikat egészen addig, amíg eltévesztem, és kezdhetem elölről a folyamatot. Végül abbahagyom, másik napra halasztom a próbálkozást, mert akárhányszor előfordult már velem az is, hogy a sikeres célba jutás után zene, gépi zene, majd időnként közbeszóló gépi hang közli, az illetékes, akihez eltaláltam, vagy munkatársai foglaltak, türelmemet kérik. Ettől a kéréstől megy el végleg a türelmem. Mondhatnák azt, hogy örülnek hívásomnak, rögzítették és majd néhány perc elteltével, ahogy az előttem hívók sora elapad, és rám kerül, fölhívnak. Ügyfél vagyok, belőlem élnek, és amennyire tudom a várakozás idejére eső telefondíjat is, nekem kell kifizetnem. Van persze piros, vagy zöld, vagy netán kék szám, ezeken a számokon jelentkezve ingyenes a hívásom, per pillanat, mert senki ne gondolja, hogy majd egy kis időeltolódással nem fogják rám hárítani az ingyenességet, csak megelőlegezik, és majd a fogyasztói, pardon, ügyfél számlába beépítik. Gyakran jelentkeznek, ki tudja honnan ismerik, egyébként telefonkönyvben nem szereplő, „titkos” számomat, és váratlanul mindenféle ajánlattal kecsegtetnek, amelyeket, őszintén bevallom, azonnal nem vagyok képes fölfogni, értékelni jobb lesz általa anyagi helyzetem vagy sem. Érdekes módon az a vélelmem alakult ki, nem. Előbb, utóbb fény derül rá, hogy a jobb ajánlattevő, valamilyen úton-módon kapcsolatban van a jelenlegi szolgáltatóval, egy magasabb szinten mégis csak ugyanannak a csoportosulásnak vagyok az ügyfele, és az is maradok, az általam azonnal meg nem értett jobb ajánlat ellenére. Telefon, internet, gáz vagy éppen a villanyszolgáltatás egyazon hatalmas cég tulajdonában van, és a kedvezményes ajánlat csak része, az újabb évre szóló hűségnyilatkozat révén, a magukhoz láncolásnak. Nagyobb lesz a megabájtok időegységre eső száma, ami egyébként is, a technológiai verseny következtében nagyobb lenne, olcsóbb lesz a gázköbméter, vagy éppen egy kilowattóra villamos energia ára egy alkuszcég ajánlatában, aztán mégsem, mert a tárolt, olcsóbban beszerzett gáz elfogy, a villamos energia egységára már eleve magasabb, az előrelátó szolgáltatók magas “álbázisról” emelik már évek óta kedvük szerint a tarifát. Mikor lesz vége ennek a folyamatnak, költői kérdés, soha. A vörösiszapos károsultaknak az állam minden kárukat megtéríti, később majd adó formájában, visszaveszi károsultaktól és nem károsultaktól egyaránt. Az állam az államalkotó nemzetből él, és fizet minden egyes fillért, ezt tanította meg nekem Édesapa, még egészen fiatal koromban, és nem értettem, hogy munka nélkül nincs semmi.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése