Hiedelem
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. október 2.
Velem mindig történik valami…Hárman ültek az Osztermayer presszó fölső szintjén, gyorsan változtak az események, rendszerváltásra készült az ország. Évek óta gyötrődtek az MSZMP más gondolkodású vezetői, egyszer már kísérletet tettek a berendezkedés működésének javítására. ’967- ‘968.-ban az új gazdasági mechanizmus két éve alatt, érdekeltté kezdtek válni a termelőegységek munkavállalói, nem sztahanovista módszerekkel, hanem a vállalati nyereségéből való részesedés révén, tevékenységük jobb végzésében. A kísérlet kudarcba fulladt, a pártirányítás nem látta helyesnek, hogy differenciáltan jussanak több keresethez a törekvőbbek. Húsz évvel később újabb lehetőség állt az ország előtt, a reformerek, párton belüli pártot kívántak létrehozni, úgynevezett platformot, azonban egy ilyen formációnak újólag nem volt meg a támogatottsága, élt még a nagy zsonglőr, aki kitalálta az „aki nincs ellenünk, velünk van” lózungot, és ebből nem engedett, eltaposta az ellenkezőket. Utolsó kongresszusukon a párttagok, észrevették a zavarodott, szinte bűnbánó vezetői megnyilatkozást, és leváltották eddig szeretett gazdájukat, aki belehalt a sorscsapásba. Az események fölgyorsultak, jelentkezett az új erő, a reformerek tábora, a gerinc nélküliek már hangoztatták, bomlasztani az egységet, lettek párttagok. Mintha nem lenne elég alávaló dolog Janus-arcúnak, kétszínűnek lenni. A fenti kényelmes fotelekben ülők egyike, már nem emlékezett az eseményre, amikor leszabotőrözte beszélgető társát. Régi eset, társa nem kívánt fölkészületlenül vezetője utasítására sem részt venni a cég képviselőjeként, általa nem ismert témában, igaz jelentéktelen súlyú tárgyaláson. Ez volt a szabotázs, amit szertekiáltott az akkori ifjúsági titkár. Aztán tovalendítette a sors kegye, majd visszalendítette ittas gázolása, ismételten jó helyre. Fölfüggesztett három hónap, halálokozásért. A csapat összetartott. Majd mi, szólott a másik, rendet teszünk az összevisszaságban. Hitte még a változatlanság erejét, nem vette észre, mások már összezártak, már készült a generációváltás a hatalom más formában történő megragadására. Kimaradtak belőle, nem voltak mégsem benn a belső magban, a cseresznyéző tál széléhez már nem lehetett hozzáférni. A harmadik hitt a szociális piacgazdaságban, de tudta azt is, hosszú időbe telik egy valódit kialakítani, évtizedek áldozathozatala, és többpárti demokrácia, adja a lehetőséget, hacsak nem siklik át végleg a gazdasági hatalom a régiek kezébe. Portugália, Spanyolország, Chile, vagy akár a negyvenöt előtti diktatúra teremthet alapot, a kisöpréshez, ami után igazi változás állhat be. A forradalmak sehol nem hoztak jólétet, fölborítottak mindent, de nem alkottak semmit, akár francia, akár magyar, akár az orosz, mind-mind vérveszteséggel, elvérzéssel párosultak. A harmadik még mindig hiszi, lehet itt, ebben a megcsonkított országban is, a szociális érzékenységet, az önzés mérséklésével, föléleszteni, de a kisöprés és a közös áldozatvállalás elkerülhetetlen föltétele a valódi változásnak. Aztán jóknak, rosszaknak a közös célért össze kell fogni, hogy megmaradjunk, még legalább ezer évig, vagy tovább.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése