2010-10-26 Kedd
Velem mindig történik valami…Első presbiteri megbízatásomként azt kellett volna elérnem, hogy Géza ne jegyzeteljen az istentiszteleten. Fogadalmat tettem, mindent presbiteri feladataim mögém rendelek, család, haza, Isten. Az utóbbit nem értettem, az Isten házában szolgálok, korábban az ő vállalása vezetett a templomba, hitem végre magérkezett, katarzison kellett átesnem, és most Ő is. Ennyi volt csupán a gondom, éppen elég, jöjjön akkor Géza. Korábban ismertem már, nyugdíjasként kerestem a helyemet, eljártam a legkülönbözőbb helyekre egy-egy alkalom erejéig, és Gézét mindenhol megtaláltam. Nem egyedül jött, kísérője jelentéktelen árnyékként követte, csendesen leült Géza mellé és hallgatta, nem az előadót, hanem Gézát. Géza mindenről kialakult véleményét közölte kísérőjével, talán, mert nagyot hallott, hangosan. Megértettem a presbiterek kérését, Géza zavarja a karzaton ülőket, ám különösen a nagytiszteletű urat, mert jegyzetel. A nagytiszteletű úr, pedig politizál a szószékről, még valami következménye lesz a leírt szövegnek. De miért is lenne? A prédikációkat minden alkalommal szalagra vették, hogy templomba járni képtelen társaink otthonaikban hallhassák a vasárnapi textust, a hozzáfűzött magyarázatokkal. Eldöntöttem magamban, logikátlan a kérés, nem teljesítem, és majd megindoklom. Én eljöttem a gyülekezetből, Géza, gondolom, a mai napig jegyzetel, és ráadásul bibliaórára is jár, és ott is jegyzetel. Ma nálam kezdte a napot, kis magán rendezvényem sajtójelenlétén, együtt jegyzetelt az újságíróval, aztán amikor az újságíró távozott, maradt. Ösztökélt, vigyem tovább a témát, mélyedjek el jobban az íráskutatásba. Elmondtam neki, rövid már az időm, és nem vagyok túl eredeti elme, hát meghagyom másnak a kutatást, és vállalom, teszem elhívatott, tehetséges ismerőseim, barátaim eredményeinek terjesztését, mert én azt tartom küldetésemnek itt e Földön, hogy ismereteket szerezzek, azokat értelmesen szűkre csomagoljam, továbbadjam. Hitvallásom: add tovább, amit tudsz, nem szegényedsz bele, és mások majd messzebbre jutnak nálam. De miért nem specializálódsz, többet érnél el, ismert, elismert emberré válnál, mondogatta tovább. Én meg fölsoroltam, mi tesz boldoggá, hogy nekem már az is örömet okoz, ha egy billentyűt a zongorámon sikerül elképzeléseimnek megfelelően megszólaltatnom, ha összefoglalom sikerrel a méréselmélet elhanyagolt részterületeit, ha követni tudom a fiatalok gondolatait, és tanulok belőlük, ha dramaturgiailag földolgozom Liszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulójára, Lina Schmalhausen, Cosima által titkolt, naplóját, lemezre mondatom valakivel stb. Géza, mi a csudának jársz Te mindenhová? Válasz nélkül hagyott. Este újra találkoztunk, jegyzetelt. Ezúttal társa nélkül érkezett, már délelőtt is egyedül volt, az előadások után vette a kabátját, és szó nélkül távozott. Tudtam miért! A sorban második előadás kimerítette. Engem sem elégített ki a moszkvai papirusz rejtélyének megismerése, az előadó rászabadult áldozataira, és amit csak tudott, összeszedett életében, azt mind elmondta, szinte mondatonként hivatkozva az előtte szóló professzor úrra, aki viszont, világos egyszerűséggel bizonyította fölfedezését, az ember mindig is írt, székely módra.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése