Velem mindig történik valami…Mindenféle fejfedőt viseltem már életemben, de kalapot még soha. Egyszerű magyarázata van ennek a ténynek, nem áll jól. Pedig mennyi alkalommal nézegettem magam a tükörben kalappal a fejemen, nem itthon, hanem a kalapot árulóknál elhelyezett kisebb, nagyobb, falra szerelt, vagy vásári kézi fogantyús változatban. Vásároltam is kalapot, szalmából, ott van az előszoba fogason, és mégis bármennyire is süssön a Nap, nem venném föl a városban, úgy járnék, mint az új ruhában járókelők, azt hinném, mindenki engem néz, holott egészen biztos, hogy nem. Kortársaimon megcsodálom a széles karimájú, elegáns feketét, másokon a pörge, akármilyen színűt, vagy a birkaszőrméből készültet, aminek a karimája a fülre hajtható, a hideg téli, szeles napokon. Édesapa sem szerette, inkább csak a kucsmát, kalapot, amennyire visszaemlékezem, ünnepeken viselt. Jön a Tél, hűvösebbek az esték, reggelre fagy közeli hőmérsékletet jeleznek, ismét csak a harisnya fejfedőm kerül elő, hétköznap is, meg ünnepeken is ruházatomtól függetlenül. Pedig milyen elegáns a kalapviselet! Az én koromban. Nem rég szemben ült velem a vonaton egy ruházattal foglalkozó fiatal hölgy, ruhakölcsönző cégnél dolgozik. A szemben két-kétüléses boxban az ablak mellett foglalt helyet, amikor odakéredzkedtem, az ablak mellé téve holmimat, a helyiérdekű vasúti kocsira nem szereltek csomagtartót. Napszemüvege eltakarta arca nagyobb részét, aztán egyszer csak föltolta a homloka fölé, úgy mai módra.
Arca gondterhelt volt, aztán, hirtelen mosoly futott át rajta, na megoldotta a problémáját? Fesztelen közvetlenséggel válaszolt, igen rájött arra, mit is kellene a fiúknak még ajánlani, amivel meglephetnék a másik társaságot. Kiderült ballagó diákoknak kölcsönöznek most éppen öltönyöket, méretet jött venni, és valami érdekesebbet akart a szokásosnál kitalálni, most jutott eszébe a kalap. És ki vette a méretet, kérdeztem, és arra gondoltam, milyen körülményesen végzik ezt a műveletet a férfiszabók, volt benne részem, kicsit váratlannak és provokálónak is szántam kérdésem, de nem pirult el, természetesen ő. Az összes delikvensről, csodálkoztam el magam? Nem lehetett valami kellemes tevékenység ugye, de neki természetesnek tűnt, mert újból igenezett. Rögtön hozzátette, hihetetlen nagy a méretválasztékuk, magasság, vállszélesség, és derékméret, és egy futó, gyakorlott pillantás elegendő a számára, és a ruhák passzentosak lesznek. Megélnek a kölcsönzésből, tizenöt, húszezer az egyszeri alkalom, de gondoljam el, utána fertőtlenítés, tisztítás, egyszóval sok mindent kell a kölcsöndíjból fedezni. Ráadásul, újabb és újabb divatos fazonok kellenek, ő maga varr és tervez is. Az üzletet a főnők szerzi, és beszélt piacról, állandó és változó költségekről, elhasználódási viseletszámokat említett. Esküvő, keresztelő, gyászszertartás és még mi minden alkalomra kölcsönöznek, meg sem tudtam számolni. Eszembe ötlött feleségem esküvői ruhája, amit kölcsönöztünk, meg a sajátom is, amit varrattunk, esküvőmön viseltem első alkalommal, és az lesz talán majd az utolsó alkalmi ruhám, ha rám adják! Nem is lesz baj, ha nem passzentos.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése