Idejében!
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. október 24.
Velem mindig történik valami…Az átlagosnál nagyobb tojást vettem észre a piacon. Ennek is annyi az ára, mint a többié kérdeztem a kofától, azt válaszolta igen. Még meg is indokolta, ha valaki netán keltetni akarna tojásaiból, ritkán fordul elő, hogy az ikertojásban mindkét sejt életre keljen, és ő nem tudja, a vevő mit akar kezdeni a tojásaival, ezért egységesen szabja meg árait. A szabad természetben pedig, jószerével ilyenféle elő sem fordul. Az összetákolt fészekben két tojást melengettek a szülők, testhőmérsékletük megfelelő meleget biztosított mindkét tojás számára. Eltelt a költési idő, és mégsem egyszerre bújtak elő gyermekeik, egyikük elsőszülött lett, rá egy napra bújt elő testvére. Talán a költési időben mégiscsak több meleget kapott az elsőszülött, nem egyformán forgatták a tojásokat szüleik, mert azt tudni kell, hogy a tojásokat minden oldalról egyforma hőnek kell érnie, ha a szülők figyelmetlenek, gondatlanok, akkor bizony lehet nem is lesz testvér, egyedül marad az elsőszülött. Szerencsére nem így esett meg a dolog, de a testvérek között az elsőszülött valahogyan több jogot formált magának, erősebb volt, egy nap alatt a madarak nagyon sokat fejlődnek, és el-ellökte testvérét a gondoskodó szülők szájától, talán nem is szándékosan, nem gondolkodott el erőszakosabb viselkedésén, mert úgy érezte, ő nagyon szereti testvérét, mindezek ellenére. Szépen cseperedtek, és eljött az elválás ideje, a szülők szabadjára engedték őket, meglehet a szükségesnél korábban. Egymásra voltak utalva, szerették egymást, támogatták is egymást, mígnem az elsőszülött párt talált magának, és kiadta testvére útját. Nem haraggal váltak el, a kisebbik megértette, vagy csak belátta ez így a jó, testvérének egészen biztosan, és az ő sorsa is jóra fordul majd. Kevesebbet látták egymást, időnként, ha találkoztak elszálltak az árnyak kapcsolatuk fölül, és őszintének hitték mindketten szeretetüket egymás iránt. Az élet próbára tette mindkettőjüket, és a szerencse is forgandó, amikor a kisebbnek is jól ment a sora, segítette testvérét, segítette kérés nélkül is szüleit, akik büszkék voltak gyermekeik sikerére, szomorúak lettek, ha sorsuk rosszabbra fordult. Társat lelt, és élete célját kapta ajándékul a kisebb, gyermeke született, akit türelme fogytán is, mert oka bőven volt rá, gondolattal teli terelgette a jó irány felé, szeretete gyermeke iránt, ahogy növekedett a gyermek, vele együtt növekedett, amit szülőhöz illő módon, csupán apró jelek mutattak meg a kívülálló számára. Cselekedetei, a baj felé vezető úton, vigyázó tettekben nyilvánultak meg, ahogy testvére, szülei, felé is mindig, ha kellett. Fiatalabb létére bölcs, megértően elnéző gondolatok forogtak fejében, amelyek szüleit is meglepték, és elismerésre késztették, saját élettapasztalatukat látták visszaköszönni nemegyszer. Az, amit ad az ember a másiknak, nemegyszer viszonzás nélkül marad, amikor jól megy a sora, barátok veszik körül, irigyei szaporodnak és, ha a sors éppen nem kegyeli, még a fészekalj is másnak látja a valósnál. Mennyiszer előfordul, utólag derül ki a valós szándék, és a korábbi megítélés korrekcióra szorul. Bárcsak képesek lennénk őszintén végrehajtani a korrekciókat, akár jól megy sorunk, akár másként. A belátás hatalmas lehetőség.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése