Velem mindig történi valami…Megjelentek a találgatások, és megjelentek a rosszhiszemű írások a várost érintő lapokban. A kulturális főváros kulturális élete meg fog változni, a Tudásközpont, a „Kaptár” már működik, és a rövidesen befejezik a koncertközpont építését, a régi helyen működő intézmények rendezvényei majd bérbe veszik a két nagy létesítmény helyiségeit, belső, külső tereit. Mindenki találgat, és mondja a biztosat, de lehet, hogy a végső változat még a legtöbbet tudó fejekben sem fogalmazódott meg, lehet politikai döntés születik, és a politika pillanatonként változik. Nagy sajnálatomra, a Hild Házban működő Művészetek és Irodalom Háza, bennfentesek véleménye szerint megszűnik, ennek előszelét ma este megéreztük. Király Csaba zongora és orgonaművész koncertsorozatának végéhez érkeztünk. Szép este volt a mai is, Chopin, Schumann műveit hallhattuk, és nem volt szünet, a művész egyvégtében, végigjátszotta az estét, mintha menekült volna. A lassú darabokkal indult az este, mintegy bemelegítésképpen, és jöttek az egyre nagyobb technikai felkészültséget igénylő zeneköltemények. Még odaültem beszélgető ismerőseim mellé, hallgatni miről esik szó, és azért is, hogy majd megköszönjem az előadónak, éveken át tartó remeklését. Mozarttal kezdődött, Liszttel, Beethovennel, Haydnnal folytatódott, tavaly Chopin és Schumann került sorra, a mai estéig. Visszagondoltam, és tudom nagyon fog hiányozni ez a fajta zenei élmény életemből, és hogy emlékezetes maradjon az előadó számára is az utolsó este velem, hirtelen elhatározással Goethehez fordultam, aki Johann S. Bachhal összefüggésben mondta volt barátainak, Bachot inkább Flussnak kelene nevezni.
Csaba, te beszélsz németül, tudom, együtt voltunk Liszt, mai nevén Raiding, szülőhelyén tisztelegni a zseni emléke előtt. Hát persze. És én elkezdtem: „Ich müsste Dich lieber einem Kaiser statt eines Königs nennen.” Csaba nevetett, na mondd akkor inkább angolul. Nehéz helyzetbe hoztál, ugye tudod? Kivárta, kikínlódtam magamból: I should call you rather an emperor instead of a king. András, folytassuk akkor magyarul, kérte! „Király helyett inkább császárnak hívnálak” Na látod, tudsz te magyarul is! Elsietett átöltözni, holnapután találkozunk az zeneművészetin, fodult vissza egy pillanatra. Ígértem neki egy fájlt fényképfelvételekkel, ha jónak találja, fölrak belőlük a honlapjára. Gyalogosan, egyedül sétáltam hazafelé, magamban visszagondolva, vajon jól mondtam, amit mondtam? Úgy nagyjból. Az Oxford English, meg a Hochdeutsch lehet, másképpen fogalmazna, de valahogyan úgy, ahogy én tettem. Az angol mondatom tizenegy szóból áll, a német tízből, és a magyar mindössze ötből. Tegnap megnyitott magánkiállításom látogatóinak dicsértem a magyar-székely rovásírást, holnap is jönnek, és én még jobban dicsérni fogom , és még azt is hozzáteszem, nem csak írásunk, hanem nyelvünk is egy csoda, tömörségével, kifejező erejével, dallamosságával, szóképzési képességével, és nem utolsóként ősiségével. Varga Csaba, az ősiségkutató filmrendező tegnap, kiállításom megnyitó előadásán ismét igazat mondott!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése