Nézőpont
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. október 29.
Velem mindig történik valami…Született 1921 valahányadik hónapjának valahányadikán, és remekül tartja magát. A ragyogó őszi Nap fényében hunyorogva haladtam lefelé a rakott kővé varázsolt utcán, annyit láttam belőle, hogy szapora léptekkel igyekszik felém, és megelőzve a köszöntésben, mosolyogva mondta, szervusz kérlek, ne haragudj, mondd a neved, a névmemóriám kopik. Minden alaklommal bemutatkozom neki, és akkor beugrom az agyába. Te vagy az, aki voltál nálam, Harkányban, hát persze hogy megismerlek, mit tevékenykedsz mostanában? Úgy emlékszem múltkori találkozásunkkor megígérted, megmutatod a kisplasztikádat, akkor volt, amikor a radarellenzős tubesiek győzelmét ünnepeltük a Jókai téren, még adtam is Neked meghívót a tárlatomra, mivel átköltöztem az Apáca utcába. Egy szuszra mondta, és jól emlékezett. Laci bátyám kistárlatot nyitottam én is, avval vagyok még tele, és örülök találkozásunknak, nem jössz megnézni, itt van kétszáz méterre. Eljött, de mindenáron maga elé akart tuszkolni, menjek előtte ő majd követ, nem ismeri a járást. Elmagyaráztam, erre meg erre, és Laci bátyám megindult előttem gyors, apró léptekkel, mit sem törődve a járdák kiemelkedéseivel. Na ezt tényleg nem láttam, csodálkozott el az egyedi, és egyedülálló majolika portálon. És ez a Tiéd? Dehogy is! Benn körbevezettem, élénk, apró szemeivel követte mutogatásomat, és elismerését beírta kis látogatófüzetembe. Igen, elmegyek megnézni ötdimenziós műveidet, már harmadszor hív, de két alkalommal már láttam tárlatát. Elmegyek a kedvéért, és megmutatom neki majd a „Nézőpontomat”, a kisplasztikámat, az egyetlen pontból kockának látható szögletes fadarabkáimat, nem akarja elhinni magyarázatom után sem létezhetőségét, és én vagyok az oka biztosan, mert Laci bátyám a zürichi egyetemen évtizedekig ábrázoló geometriát oktatott. Háromdimenziós festészetét, négy társával művelte az egész földkereken, a többiek már meghaltak, utánpótlás nincs. Laci Bátyám nem árulja el titkát, megjelent kötetében is csak annyit ír, ők dolgozták ki a módszert, slussz passz. Korábban is próbálkoztam titka megfejtésével, nagyjából sikerült is. Segédeszközre van szüksége, áttetsző fóliára, a fólia mindkét oldalán törik a fény, ezt a hatást használja ki, ha nincs fólia, nincs három dimenzió. Készséggel elismerte meglátásom, de találmánya eredetiségében nem tudtam megingatni, mert arra hivatkozott, nincs követője. Ez a gyenge pont, ismét ajánlottam magamat, készséggel továbbviszem módszerét, és egyébként is húszas születésű vagy, hát… Nana, ne öregíts, és kijavított, hogy huszonegyes. De Laci bátyám, hogyan gondolod akkor, hogy én pedig, megmutassam a „Nézőpontomat”. A „Bridges” alkalmából majdnem sikerült megvalósítanom, a véletlenek esküdtek össze ellenem, megvolt a helyszín, beadtuk a műemlék-védelmisek által megkívánt alapozási tervet, aztán aki ígérte a segítséget nem tett, tehetett semmit. Laci bátyám rám nézett, szemüvegén át úgy kikerekedtek vizenyős szemei, mint egy akváriumi halé, aztán csak annyit mondott, Andráskám bármi megtörténhet Veled!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése