Jelek
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. október 11.
Velem mindig történik valami…Nyugati keresztény államunk több mint ezer év óta létezik a Kárpát medencében, néha azon kívül, Trianon óta csonkán. Népünk nem született a semmiből, voltak elődei, sokan vélik tudni kik, de itt a Kárpát medencében, ma is magyarul beszélő honfitársaink, kulturális múltját senki nem vitathatja. Az emberiség történetében kevés embercsoport tartozott ily hosszú ideig egy közösséghez, egy nemzethez, egy nemzeti kultúrához. Kultúránk nyomai széles e világon megtalálhatók! Hozzánk jövők, tőlünk távozók vitték magukkal, lehet, örök rejtély marad. Utazóink, tudós vándoraink keresték kapcsolatainkat másokkal, de résztvevői nem lehettek régen elmúlt eseményeknek, a tudomány közvetett módszerekkel próbálja meg tisztázni eredetünket, ami egészen biztos volt, nem lennénk, ha nem lettünk volna. Ásunk a földrétegekben, települések kerülnek újból a szemünk elé, temetők sírjai rejtenek értékes kincseket, melyeknek összevetései adhat tájékozódási pontokat. Fölhasználjuk a mai fizika nyújtotta lehetőségeket, hosszú életű fák egymásmellé rakott évgyűrűi vezetnek vissza a múltba, az év ezredekbe. Szétválasztható agyagtojásokba rejtett agyaggolyók, vezettek el a szám fogalmának megalkotásához, amikor rájöttek nem is szükségesek a golyóbisok, ha az agyagtojáson jeleket helyeznek el, amelyek identikusak a tojásban lévő golyók számával. A jelek végigkísérik az élővilág eseményeit, az egyetlen önreprodukáló sejttől, a növényvilág az állatvilág fejlődésén át, a ma élő emberig. Növényi, állati, emberi kultúrák alakultak ki, tartottak hosszabb, rövidebb ideig, civilizációk emelkedtek a magasba és süllyedtek el örökre. A ma már nem létező civilizációkról keveset tudunk, talán már nem is látjuk némelynek nyomát sem, vulkáni tevékenység, földrengés taszította őket az örök mélységbe. Mások építményeit csodáljuk, mai ismereteinket meghaladó tudást vélünk sokszor fölfedezni, civilizációjuk semmivel nem lehetett értéktelenebb a miénknél. A jel végig kísér minden élőlényt, a növény jelzi, ha szárad körülötte a vidék, elhal, majd másutt dús társulássá válik, szimbiózisban élve állattal, emberrel. Az állat kijelöli életterét közössége számára, az ember megharcol érte, ha idegen törzs, idegen kultúra, civilizáció keresztezi útját. Az emberi közösség kialakulása a jel fontosságát különösen magas szintre emelte. Az elvont gondolkodás kialakulásával lehetővé vált egyezményes jelek alkalmazása, amely folyamat mindmáig tart. A jelek, mai szóval élve információt tárolnak, megegyezés szerint, a közösség számára, mindaddig, amíg a közösség emlékezetben tarja őket, majd elvesznek a közösség számára, és már bármit jelenthetnek, amíg az egyezség újból létre nem jön. Egy vonatvezető számára a szemafor vízszintes, vagy ferde állása, leíratok tömkelegét sűríti magába, a forgalomban résztvevőknek a piros jelzés, vagy a zöld és sárga soklapos törvényi előírásokat, felelősség teli viselkedésmódot jelöl. Az elvonatkoztatás, elvont nyelvi gondolataink rögzítését kívánja, írni kell, az együtt élők és a jövendők számára egyértelműen rögzített módon. A továbbadott emlékezet megkopik, az elfeledett írás emlékké válik, hosszú év ezredekig haszontalanná, mindaddig, amíg újból rendezik, értelmezik, megfejtik.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése