Nemrégvolt
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. október 28.
Velem mindig történik valami…Nem megyek be a gyárba dolgozni, makacsolta meg magát a vezérigazgató. A gépkocsivezető azért erősködött, főnök nem magának kell vezetni a terepjárót, azt már hazavezette, benn áll a garázsban a Mercedes, meg a BMV mellett, igaz a Mercinek az oldalrészét alaposan eltalálta az állatfogó ráccsal, amikor szélesre vette a kanyart. A Mercit, ha bementünk elhozom a GJÜ-be, tudja van bőven pótalkatrész a Mercihez, meg a BMV-hez is. Akkor sem megyek be dolgozni, még akármit is kérdezhetnek a sajtósok, a Üzemvezetési Főigazgató megmondta már két hónapja nagy lesz a baj, aztán a marhájának igaza lett. El is bocsátom azonnal a hibák rendbehozatala után. Ha nem károg, akkor nem történik semmi. Nagyon beteg vagyok, láthatja, mennyire remegnek a kezeim, valaki az orrom elé tartja a mikrofont, akkor ki fogom verni a kezéből. Ez a barom berendezkedés az agyamra megy, kinn a németeknél bezzeg nyugodtan megtehettem, hogy akármikor otthon maradjak. Hát persze, ott nem bíztak rám semmit komolyan, és én sem gondoltam komolyan, hogy dolgozni fogok, megkapták a magukét, kiprivatizáltam nekik a gyárat, pedig a menedzsmentnek is odaadhattuk volna, de akkor hogyan lett volna, megmondom magának barátom, vágta a gépkocsivezető fejéhez az igazságot, valaki más privatizálta volna ki itt az ÁPVRT-sek közül. Hol volt már a spontán időszak, eltűnt, mint a fehér vitorla a tengergörbületben. Van is, meg nincs is! Nem látom, de tudom, így történt volna. Hagyjon békén, mert úgy kivágom a cégtől, hogy Jeruzsálemig nem áll meg, ott meg a barátaim megteszik a magukét. Na már megint elszóltam magam, Makót akartam mondani. Magát meg a csuda vigye, nem lehet kirúgni, maga aztán mindent tud rólam, de azért ne bízza el magát túlságosan, a jeruzsálemi barátaim keze, akarom mondani repülőgépe, messzire elér. Az asszony hol a fenében van, nem tudja? De főnök melyik asszonyról beszél, az igaziról, vagy akit a múlt hónap óta hordoz ide? Hát az! De főnök az a múlt hónapi, ott maradt a vadászaton a kereskedelmi igazgatóval, tudja a fiatalúrral, akit csak így szokott szólítani, nem emlékszik mennyire összevesztek a vacsorán, merthogy a fiatalúr nem iszik annyi töményet, meg nem keveri össze a töményet a borral, hogy lerészegedjen. Nem baj, rajta marad a nyakán, a gyerekek az óta nem hozzák az unokákat, amióta velem van az a ribanc. Főnök legyünk túl az eseten, igya meg azt a két üveg sört, az mindig szokott használni. Na látja, tud maga okosakat is mondani elég, ha valamivel később, de mégis megmutatom a pofámat a sajtónak, megmondom, nem nyilatkozom, összeszorított szájjal, ne érezzék a szeszszagot, a többit meg elintézi a píárosom. A főnök legurgulázta a sört, ezúttal is rendbe hozta a gyomrot, nem borotválkozott, még azt is hozzáfűzi majd a rövid monológhoz, láthatják első dolgom volt beigyekezni, még borotválkozni sem volt időm, annyira siettem. Igaz, ez nem igaz, de jól fog hangozni, a baráti sajtó majd megdicsér, és elterelődik rólam a felelősségnek még a gyanúja is, aztán majd rákenjük szépen a disznóságot az Üzemvezetési Főigazgatóra, csak ne aggódnék annyira magam miatt!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése