Valami mindig történik velem…Esik az eső, lehűlt a levegő, beszorulok a házba, és már napok óta, mivel módom van rá, bekapcsolom a fűtést. Együttérzéssel gondolok azokra, akiknek várni kell október tizenötig, mint a katonaságnál a téli ruházatra, és akkor megindul a távfűtés. A távfűtéssel elvezetett hőt fával fűtött erőműkazánok termelik, és számos alkalommal állították a fafűtéses erőműi blokk beruházói, itt a közelünkben, hogy jót tesznek, mert a fafűtéses blokk környezetbarát, és olcsóbban állítja elő a meleget. Minél olcsóbban, hát a bezárt bányákból nem kitermelhető szénnél egészen biztosan drágábban! Tiszteletet érdemlő, ám megtévesztett emberek hitették el a sajtó meggyőző erejét igénybe véve velünk azt, amit a beruházók sem hittek valójában, mert az erdőket pótolni kell, és sajnos az erdők lassan növekednek, emberöltőket vesz igénybe az erdő újraélesztése, hogy a fák, úgymond ismét kitermelhetők legyenek. Hatalmas farönköket aprítanak föl miszlikbe, és szinte fűrészporként fújják be a kazánok torkába, és lesz villany, és lesz meleg. És nem lesz erdő! Már régen a föld alatt nyugszanak majd azok, akik felelőtlenül, és önző módon építtették meg a kazánblokkokat, lesz, ami lesz, utánunk az özönvíz. Már most is itt van a Kárpát medencében a sok hasonló módon gondolkodó jóvoltából kiirtott erdők domboldalaiból lehömpölygő vízáradat, árvízáradat, amit már a magasra emelt gátak sem tudnak elvezetni. Tározókat kell építeni, visszaalakítani a vidéket a több száz évvel ezelőtti állapotába. Nem így gondolhatta legnagyobb magyarunk, gróf Széchenyi, amikor egyenesíttette a kanyargó Tiszát, termőföldet nyerve a szegény embereknek. Politikai ellenlábasa nevezte a legnagyobb magyarnak, méltán, saját vagyonából áldozott, és példájára áldoztak mások is. A hontalanná vált, biztos menedékből üzent gyönyörű mondatokkal az aradi vértanúk emlékezetére, viaszhengeren rögzített hangját hallhattuk az egyik TV csatornán. Evvel a retorikával ma sem vetekedhetnének, művésze volt a szavaknak, bátran hozta a döntéseket, egészen addig, amíg a kialakult reménytelen helyzetben, át nem ruházta a főhatalmat a hosszú élete végéig közmegvetésnek kitett kitűnő hadvezérre, Görgey Artúrra. Kossuth utca szerte az országban a falvak, városok főutcája, gróf Széchenyi Istvánról is megemlékeztek, de aki a nemzetmentő döntést meghozta, arról utcanév nem igen található hazánkban. Mert ő vesztesként, árulónak lett bélyegezve, szép retorikával, ugyanazzal, amivel az országot hadba hívták, ugyanazzal, amivel a gazdaságilag föl nem készült ország csatákat nyert, de háborút veszített, és ugyanazzal, amivel a bosszú áldozatait méltatta a viaszhengerről megismert hang tulajdonosa. A keleti Mecsekben jártam, a pár évvel ezelőtt tarvágással kiirtott erdők helyén, satnya, vad rágta csenevészek terjednek, a nyáron szinte száradásig vékony patak, szitáló esőtől szélesre duzzadt árját már nem lehet visszatartani, viszi magával a csenevészek számára kapaszkodót nyújtó, életet biztosító termőréteget. Az erőmű kazánjai, ha a tél hosszúra nyúlik, még több aprított rönköt kívánnak, és lesz áram, és lesz meleg, és rázza őket az áram, és a melegben főjenek azok, akik részesei voltak a romboló döntésnek!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése