Velem mindig történik valami…Iván egy életre meggyűlölt. Nem az igazat mondtam meg, hanem csak a jót. Iván nagyhírű föltalálóként szakmai tekintélyt vívott ki magának mind korábbi alkalmazójánál mind, pedig a mi vállalatunknál. Amit szakmailag mondott, megfellebbezhetetlen kijelentésként kezelték beosztottai, persze a főnöknek egyébként is igaza van, ezt hozzá szükséges tenni a történtekhez. Találmánya megelőzte korát, sok kolléga az ő útmutatásai alapján építette ki villamos padló, vagy falba szerelt fűtési rendszerét, nem takarékoskodva az áramfelvétellel, volt bőven teljesítmény, és a szolgáltatónál dolgozók, fizetésük kiegészítéseként, olcsóbb áron kapták, ahogy mondani szokás volt a villanyt. Én magam is máig élvezem ezt a fajta megoldást, a „C” tarifát. Iván szakértelme előttem is megkérdőjelezhetetlen volt egészen addig, amíg a nagy megtiszteltetésnek tartott vizsgabizottságba nem kerültem. Véletlenül, fiatalként, mert a vállalati belső vizsgabizottság elnöki feladatát legtöbbször a vállalti főmérnök, a műszaki igazgatóhelyettes látta el. Ezúttal maga helyett, a titkárát, vagyis engem küldött. Na nem elnöknek, ám teljes jogú vizsgabizottsági tagnak. Ez alkalommal Iván elnökölt, amit mindannyian természetesnek tartottunk, hiszen az ő szaktekintélye megkérdőjelezhetetlen volt. A kihelyezett vizsga rendben zajlott, az egyik munkatársunk éppen az Iván által föltett kérdésre válaszolt, jól. Elégtelen! Elcsodálkoztunk, mármint mi, vizsgabizottsági tagok. A mellettem ülő beosztottja meg én. Ő nem szólt ellene, nekem kellet tennem valamit. Solymos munkatárs, legalább magyarázza el a dunaújvárosi munkatársnak, mi a helyes válasz, ne úgy menjen el, hogy nem ismeri meg a szakmai igazságot, kértem Ivánt. Rám nézett, és bőszen belekezdett a kioktatásba, ami egyre hosszabbra nyúlt, mert Iván rájött, az elégtelen helyett valami jobb osztályzatot érdemel a dunaújvárosi munkatárs, amit a vizsgabizottság végül megadott. Iván egy életre megutált, az esetnek híre ment, eljutott a főmérnök füléig, és Iván azt hitte én voltam a súgó. Nem így történt, már csak azért sem, mert a rossz hír ugyebár szárnyakon jár, és Ivánt egyébként is megérkezésünkkor kérette a főmérnök, hogyan zajlott a vizsga, hogyan elnökölt helyette, számoljon be. Iván az esetet nem említette, azonban néhány hét elteltével fölmentették az osztályvezetői beosztásból. Iván gyűlöletének alapja volt, nyílt színen nehéz helyzetbe hoztam, de a hír nem tőlem származott. Az eset régen történt, és én nem változtam! Minap gyermekeknek bemutatót, játszónapot tartottak leleményes feltalálók a PÉCS 2010 programjának részeként. Asztalhoz ültem magam is szülők társaságában, és az asztalnál elhangzottak bizony halovány magyarázatokat adtak a kirakós játékok megoldási lehetőségeinek bizonyítására. Ismeri ön uram „Eschert”, „Oroszt”, aki őt utánozza, kérdeztem. Uram, nem Escher, hanem Ascher és Oszkár, és ő versmondó szépbeszélő, az oroszok meg mindig is utánoztak mindenkit, ugyanúgy, mint most a kínaiak. Nézzen utána, szólt utánam!