Velem mindig történik valami…A legőszintébben be kell vallanom, soha nem jutott volna az eszembe, aki dolgozik és az állam pénzét kapja, valamilyen formában, legyen bér, nyereség, osztalék, vagy ami még nem jut eszembe, adózik egyszer, egykulcsosan, vagyis jövedelme azonos százalékát lerója az állami kasszába, utána azt tesz a pénzével, amit akar. Adhatja az utcai koldusnak, alapítványnak, a barátjának, vagy akár a szerencsének. Mintha a bibliai mondás teljesülne be, a Jézusi, ami a királyé legyen a királyé, a bibliaolvasók ismerik, a kérdésre adott válasz valahogy így szól. Illenék pontosan idézni a szakaszt, de csak azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy kétezer éve már kimondatott, és mégsem így tettünk az elmúlt pár évtizedben. A lelemények tárháza bőséges volt a különféle adók, adóalapok, kedvezmények, kedvezményalapok, mármint mi után annyi százalék az a bizonyos százalék, amit ilyen olyan formában elvettek a dolgozó embertől. Most másképp lesz. Aki száz ezret keres, a százezer után, aki többet, a több után fogja leróni azt, ami a királyé, pardon az államé. Régen betiltották az itt a piros, hol a piros játékot, most majd szabadon játszhatunk, és szabadon becsaphatják a rászedendő embert. Én már átestem a tűzkeresztségen, valójában nem nyerni akartam, hanem rájönni a nyitjára hol is van az a piros. Hosszúkásra hajtogatott többrétegű újságon helyezkedett el a három korong, amelyeknek egyike jelzett volt, nem pirossal, arra határozottan emlékszem. Alkalmi bőröndöt állított keskenyebbik oldalára a mágus, és valóban nem akadt senki, aki nyert volna, pedig a három korongot megmutatták a játék után, és egyikükön ott virított a festék, nem piros, sárga köralak a kör alakú, keménygumi korongon. Megpróbálom, megtettem és vesztettem. Mit rontottam el, mert csodák vannak, de ez csalás lehet. Tovább figyeltem, a piros, a jelzett korong mindig szélső volt, egyszer sem középső, elfordította! Aha, még egyszer megpróbálom, magas tétet tettem föl, biztos voltam a dolgomban, és lecsaptam tenyerem a korongbűvölő kezére. Nyertem, volna, ám a körülöttem állók hangoskodni kezdtek, én védtem magam, mert nyertem. Megjött a járőr a zajra, kikérdeztek, engem! Miért játszom betiltott játékot, ugye nem a törvényt akarom megszegni, tudhatja itt a piros, hol a pirost tilos játszani, a törvény bünteti. Hányszor játszottam, kórusban válaszoltak a beavatottak, kétszer, és nyert a pasas, meg is kapta a pénzét, mindenki tanúskodik, ha kell. A járőr elővette a szabálykönyvet, fölolvasta a paragrafust, és azt is, itt a helyszínen akarom leróni a szabálysértési büntetést, vagy befizetem csekken, úgy drágább lesz. Ezer forint a helyszíni bírság, kifizettem, és elódalogtam. Öt meg öt az, tíz, meg egy az, tizenegy, ezer! Kicsit később visszanéztem, a társaság még mindig együtt, a rend fenntartóival, biztosan őket is megbüntetik, megérdemlik hozzám hasonlóan. Egy hete meséltem az esetet a törvényhez akkor közelállónak, és kinevetett, a járőrök nem büntettek, hanem jattot kaptak! Mostantól kezdve már szabadon játszhatom az itt a piros, hol a pirost, és visszanyerem adózott tízesemet!