Velem mindig történik valami…Azt a bizonyos „moszkvai papiruszt” igen sok nemzet nyelvésze megkísérelte megfejteni. Próbálkozásaik nem jártak sikerrel, amin én nem is csodálkozom. A papirusz Egyiptomból került Moszkvába valamikor, valaki odavitte, ki tudja milyen utakat járt be azt megelőzően. Szerencsére a múzeumi nyilvántartásba vétel megtörtént, és aztán nekiestek a kutatók, hogy az egyik fajta egyiptomi írással rögzített tartalmat megfejtsék. Egyiptomban tudvalevőleg létezett a hieratikus-, a démotikus- és a hieroglif írás. A hieroglifák megfejtését a Rosette-i kő három nyelven, többek között görögül azonos tartalmat rögzített. A francia megfejtő –nevét világhírűvé tette- ismerte a görögöt, aztán elindult visszafelé, és természetes módon rájött a kövön látható hieroglifák jelentésére. Egyszerű dolog, csak egy kis szerencse kellett hozzá, a Rosette-i kő megtalálása, és elsőkként történő hozzáférés lehetősége. Ám a moszkvai papirusz megfejtésével, noha próbálkozott, minden tudománya ellenére nem jutott semmire. Magyar anyanyelv szükségeltetett hozzá, és a megoldás még azt is föltárta, hogy a papiruszt író ismerte a négyzet alapú csonka gúla térfogatának kiszámítási módját. Szavakkal írta le, vedd a kiegészített gúla térfogatát, és vond le belőle a hiányzó gúla térfogatát. Pofon egyszerű, mint az alábbi szöveg megfejtése is.„Hjlmsk vgynk eltlzn a kztnk lvő klnbségkt,bban a htbn, hgy m flbrátnknl s mbertrnknl skkal szbálysabbak vgy éppn szblytalnbbk vgyunk. Z igzsg znbn az, hgy akr mnő sznsz, rckszr, kr knyvl, ngyvllalt vztő vlak, npnt mgtett útjnk mrtknk lörjlzhtsg viszlg mndssze néhny szzalkban tr el a szmszdjtól. Am az lrjelzhtsgnkt illt, lht, hgy vlak npnt tbb szz klomtrt tsz mg, mközbbn n csk hármt, mnkettn gynannyr a szksink rbji vgynk. A spntantás szkadtln késztts lgjbb estb s csk délbb. Hllétnkt skkl inkbb a szblyssg mélyn megnygtt rzés htozz mg, mntsem hajlndk lnnénk elsmrn” Kizárólag magyar anyanyelvűek próbálkozzanak a megfejtéssel, mert mások egészen biztos nem fognak boldogulni, és értelmes dolgot kiolvasni a szövegből. Csodálatos dolog, hogy éppen a ma is beszélt anyanyelvünk, annak következtében, hogy a magánhangzók elhagyásával is képes értelmezni –bizonyos határokig- az írást, tette/teszi lehetővé számunkra sok régi „rovott” írásunk, értelmezését, és megfejtését. Magánhangzó illeszkedéseink a vérünkben vannak, hangugratásaink a vérünkben vannak, a tájbeszédet –szemben idegen nemzetekkel- mi pontosan megértjük évszázadok, talán év ezredek elszakítottsága után is. Székelyek, csángók, tótok, kunok és avarok leszármazottjai mind egy nyelvet ismernek/tek az ősi nyelvet, amely év ezredek távolából is úgy ragyog felénk, mint a hosszú idő után megtalált testvér, akivel szót értünk, bármennyire változott is. A mássalhangzókból képzett szógyökök számunkra mind egy fogalomkört alkotnak, az „mr”, a „kr” szógyökökből nem virágcsokornyi, hanem hatalmas tölgy leveleit közelítő szavak bontakoznak ki a számunkra, és megértjük azokat, ha először hallottuk is. Ősi írásunk máig ismert betűi, hangjainkat mind lefedik. 31 ezer év távlatából is!