Velem mindig történik valami…A jeruzsálemi ásatások, ott mindig van ásatás, alkalmával nemrégiben hordalékot szitált az egyik alkalmazott, lévén feladata, és megbízatása. Ami nagyobb a szita lyukainál, és fönnmarad a szitán, azt adja oda az ott működő régésznek. A régész nézegette a cserépmaradványokat, és figyelmes lett, mert ékírásos cserépdarab került a kezei közé, szerinte a zsidók háromezer ötszáz éves kultúráját bizonyítja, mert bár akkád nyelven íródott, és az egyiptomi uralkodónak címezték, és írták a levelet, és nem a zsidó uralkodók valamelyike, ez is kiderül a levélből, mégis az akkor ott élő zsidó kultúra része. Mert tudvalevőleg az akkád volt a hivatalos nyelv az akkori diplomáciában, mint ahogy a postahivatalokban a mai napig a francia nyelv a hivatalosan elfogadott, a közlések megjelölésére. Ilyen a következtetések levonásának menete, ha az irányított, és a következtetést levonó kutatót, az olvasót a valóság, amit nem ismerünk, legkevésbé sem érdekli. Negyedikes gimnazistaként tanultuk a logika alapjait, a kijelentések értelmezését, a kijelentések összefüggéseinek igaz, nem igaz következtetéseit, bűvös szavakat, és a legelemibb dologként azt, ha A igaz, és B igaz, akkor, ha A egyenlő C, akkor meggondolandó, hogy ha B is egyenlő C, és igaz. Mert, ha a macska emlős és a kutya emlős, akkor, ha a macska cica és emlős, akkor a kutya bár emlős, mégsem cica. Hamar tovább is léptünk ezen az egyszerű következtetésen, noha nem is olyan egyszerű, és összetettebbeket vetettünk vizsgálat alá. Beléptek a vagy-ok, ilyen-olyan formában, amelyek már nagyobb figyelmet kívántak, aztán később a számítógépek elterjedésével a gépek programozása nem tűrte a tévedéseket, rossz eredmények, végtelen ciklusú műveletvégzések születtek logikai tévedéseink következményeként. Valahogyan ezért nehezen értelmezhető az említett jeruzsálemi ásatásokon meglelt agyagtábla tényszerűségén túl az, hogy a tábla éppen csak a zsidók háromezer ötszáz éves kultúrájának lenne bizonyítéka, hanem bizony szóba jöhet az akkád, az egyiptomi, az elő indiai, a kínai és egyéb más kultúrák ősiségének kérdése, akár elődeinké is. Gyakran idézik Márait, mondjuk általánosan, a diktatúrákat gyakorlókkal kapcsolatban, hogy a hatalomhoz és különösen az anyagiakhoz a végletekig ragaszkodnak, és ha azok történetesen zsidók, akkor a zsidók ragaszkodnak a végletekig a hatalom, a gazdasági hatalom megtartásáért. Rákosi Jenő, Eötvös Károly, Ravasz László, Walter Scott, Emile Zola és szerénységem is, kiálltak a zsidók mellett, az egyéni zsidók mellett, nem a zsidóság mellett, mert egyidejűleg állították, az adott társadalom meghatározó pozícióiban túlreprezentáltak voltak, és ma is azok, kikeresztelkedtek, hitüket nyilvánosan akár megtagadók, de zsidóságuk mellett kiálló középszerűségek. A Kárpátok ölelte medencében, elképesztő mennyiségben találhatók régészeti leletek, a zsidóság bizonyítottan nem volt itt akkor, amikor Jeruzsálemben volt, római légiósok nem űzték őket szanaszét a világba, ássunk hát mennél mélyebbre itt őseink földjén, mert ami itt előkerül nem akkád, őseink nyelve lesz agyagedényen!