Velem mindig történik valami…Kezembe vettem, nézegettem, megvan mindene, keze, lába, feje, mert rám bízták. Tüzetesen vizsgálgattam, nem hiányzik valami, ami szükségszerű, és végül igent mondtam, rendben van, vigyázni fogok rá legjobb tudásom szerint, ellátom mindennel. Igazi élőlény volt! Alig távoztak hozzátartozóinak barátai, még láttam őket, nekifogtam és elolvastam, amit rám hagytak, amivel el kell látnom, amit föltétlenül és megadott idő alatt el kell végeznem, ha már elvállaltam a felügyeletet. Használati utasításnak is lehetne nevezni, a tennivalók pontokba szedve, a pontok alatt további részletezések. Mikorra a végére értem az olvasásnak egészen elfáradtam a figyelésben, ilyennel még nem találkoztam, mert alighogy letettem a kezemből az utasítások gyűjteményét, úgy tűnt halványodni kezdenek a betűk a lapokon. Elővettem erősebb szemüvegem, kimentem a lakásból a napfényre, és idejében még egyszer sikerült végigolvasnom az utasításokat, aztán kész, a kezemben tartott lapok teljesen kifehéredtek, mintha soha nem is lett volna rajtuk írás. Visszatértem a lakásba, átgondoltam, megjegyeztem mindent pontosan. A kétszeri olvasás elég volt, szemeim előtt lebegtek az üres lapok, rajtuk a tennivalók. Boldog voltam, hiszen a hozzátartozók kistestvérnek nevezték, és csak azért nem személyesen hozták el, mert indulniuk kellett, a repülőgéphez, ami elröpíti őket a távoli kontinensre, ott maradnak két hetet, és azon aggódtak, a gépen nem fognak tudni mindent megadni a kistestvérnek. Hál’isten, jól fog még az agyam, és tudom lelkiismeretes vagyok, ne aggódjanak minden rendben lesz! Nem járok már dolgozni, igaz nem is kelek olyan korán, mint a leírásban szerepelt, de két hét nem a világ, majd hazajönnek, és egészségben visszaadhatom a kistestvérkét, és boldogan, mert azért nem igen hiányzott nekem ez a külön feladat. Az egész napomat beosztottam, most még vele is kell foglalatoskodnom, mert a feleségemtől nem várhatom el az én barátaimtól átvett feladat végzését, segítene, tudom, de van éppen elég a nyakában, hiszen rólam is ő gondoskodik! Majd elmarad a városba járás, a kiállítások megtekintése, kihagyom a Bridges Világkongresszuson való részvételt. Pedig nagyon szerettem volna hallani a nyitóelőadást, és természetesen megnézni az alkotásokat. Ilyen alkalomra már nem lesz életemben lehetőség, de hát milyen sok mindenről maradtam le, legföljebb nem ismerem meg személyesen egyik legnagyobb élő matematikusunkat, és persze nem is dedikáltathatom a könyvet, amit éppen ittléte okán vásároltam meg. Legalább a plenáris ülésen szerettem volna részt venni, a szekcióülésekre, pedig félretettem a kétszázötven dollárt, de most majd megmarad, jó lesz másra! Elmarad a klimpírozás, kiesem a gyakorlatból egy kicsit, milyen jól játszottam már a régi, ismerős zongoradarabokat, és újakat is tanultam! Azért két hét nagy idő, talán egy kicsit elhamarkodtam a kistestvérke gondozásának elvállalását. Na, persze nem ez az első alkalom, hogy nagy hirtelenjében döntést hozok, nincs mese, és most sírt föl először a Tamagocsi!