Velem mindig történik valami…A Kormány ígérete ellenére, folytatódnak a gaztettek. Az elemzők már régóta figyelmeztettek arra, hogy a bűnözők egyre durvább módszereket alkalmaznak tetteik kivitelezése során. A szomszédunkban lakó négy testvér egyikét, afrikai származásúak egyébként, ha jól emlékszem Észak Afrikából érkeztek, alig egy hete, és már megtörtént a szörnyűség. Amint később kiderült, a legfiatalabb testvért brutálisan meggyilkolták. A nyomok rögzítésekor folytatták le az előzetes kihallgatásokat, mint szomszéd érintett vagyok. Megdöbbentett az első nekem szegezett kérdés, nyilatkozzam, hogy nem én voltam a tettes. Természetesen nemmel válaszoltam, és fölháborodottan tiltakoztam a föltételezés ellen, mi okom lett volna, kérdeztem vissza. A nyomozó, elnézést nem kért, de magyarázatot adott a kérdésére, ezt mindig megkérdezik, hivatalosan kötelességük elsőként föltenni mindenkinek, kivétel nélkül ezt az őrültséget. Nehezen csillapodtam le, de a kérdések sorakoztak egymás után. Ismerem őket, mióta ismerem, laktak már az esetet megelőzően is a szomszédban, kik voltak azok, hol tartózkodnak most? A halotti szemlén részt kellett vennem azonosítás céljából. Igen ismerem őket, aznap, amikor beköltöztek, már összeismerkedtünk, Észak afrikai akcentussal beszéltek. És valóban különböző korúak lehettek, sőt nem is egy vidékről származhattak, színük alapján gyanítom. És hogyan viselkedtek? Rendesen, kulturált módon, néha hallottam hangjukat, legfőképpen a legidősebbét, ami markánsan jellegzetes volt, valami nyelvjárást beszélhettek, nem ismertem rá a szokásosan sok „H”-t alkalmazó nyelvek egyik változatára sem. A halotti szemlén megállapítást nyert, így fogalmaztak, a halál beállta több órával virradat előtt következhetett be, az áldozat már a hullamerevség állapotába jutott. Háton fekve, és itt a borzalom teteje, lecsonkolt fejjel találtak rá testvérei, és láttam meg én a tetemet. Körülötte minden véres, ruházata, a bejárati betonlap telis-teli vérnyomokkal. Igen voltak már előzőleg is lakók, ugyancsak afrikaiak, de azok csak több hónap után tűntek el, értékelhetetlen nyomokat hagyva. Többet nem tudok mondani, altatóval alszom, hogy kipihenjem magam ebben a rettentő melegben. A nyomrögzítő megállapítását hallott még. A testvérek megegyeztek abban, hogy egyikük a bejáratnál helyezkedik el, váratlan látogató ne zavarja őket, ha valamit észlel, akkor szól a többieknek. A legkisebb szívesen aludt a bejárati ajtónál, maradjon idősebb testvéreinek a kényelmesebb, belső rész. Az ajtón feszegetés nyomait rögzítették, vélhetően alaposan előkészített módon, csendben, ezért nem ébredhetett föl a kistestvér, álmában érhette a halál, a merev testen éles karomszerű eszköztől ejtett sebeket találtak, a csonkolás nyomaiból arra következtettek, miután megragadták a testet, a fejet egyszerűen letéphették, cafatok maradtak vissza a nyaki részen. Testvérei semmit nem vettek észre, a félelemtől reszketve védelmet kértek, ami a mi házunkra szerelt mozgásérzékelő fényvilágítás. A további részleteket, ha tudomásomra jutnak, közzéteszem!