Velem mindig történik valami…Lehet, hogy neki valahol, külföldi kapcsolatai révén sikerült hozzájutni a farmeréhez, irigykedve néztük. Úgy farmerben jött órát tartani, de fehér inget viselt hozzá, nem valami amerikai fajtát. Így adta meg a tiszteletet nekünk, diákoknak, sosem esett erről szó, csak most jut eszembe, ahogy visszaemlékezem, mi is jellemezte az öltözködését. És szemüveget viselt! Orosz, német nyelvet tanult az osztály, furcsán is jött ki, amikor rögtön belevágott a közepébe, múltkor itt hagytuk abba, fölírom a mai szavakat. Gyorsan hátat fordított, és fölvéste az aznapi szókészletet. Először a szó, szögletes zárójelben valami furcsaság aztán, gondolom az összes jelentésváltozat, úgy mintha szótárt másolt volna. Nem szóltunk, mikor hátrafordult akkor vette észre meglepett tekintetünkön, valami nem stimmel. Mi a baj, kérdezte angolul, mást nem jelenthetett, és megmondtuk, hogy mi német tagozatosak vagyunk. Szó nélkül letörölte a táblára írtakat, és törlés közben kérdezte, hol járunk a tananyagban, valamelyikünk megmondta. Mintha mi sem történt volna, nem zavartatta magát, az üres táblára most már a német szavak következtek, az aznapiak, a mi osztályunkéi. Kicsapták az egyetemről, óraadóként helyezkedett el történetesen a mi gimnáziumunkban. ’56-os dolog lehetett, mert ’57-ben érkezett. Francia, angol, német, latin és orosz nyelveket tanultunk, ki melyik osztályba járt, mást-mást. Budai tanár úr, csak abszolvált, diplomát nem kapott, bárkit helyettesített a nyelvtanárok közül, minden nap az oktatás előtt tudta meg kit is kell, melyik évfolyamon pótolnia aznap. A tanáriban a nagy paksaméta tankönyvből utánanézett, és bejött. Nem csoda előfordultak, hozzánk hasonló esetek másutt is, ha előbb nem kérdezett rá a tananyagra. Mindent tudott, csodáltuk, mert úgy ömlött belőle a tudás, mintha eleve mindent tudott volna. Tudjuk ilyen nincs! Budai tanár úr végül az angol mellett kötött ki, elképesztő könyvek szerzője, az angolok is, könyveiből tudják mi is a helyes és mi nem. Nem volt egyedüli. Az akkor megmozdított tantestületekből érkezett Gáspár tanár úr. Dr. Gáspár. Nem gondoltuk, hogy orvos, de mit keres nálunk egy doktor, Mezőkövesdről? Eltanácsolták, és mostantól ő tanítja a németet. Kiderült, görögöt, latint, németet tanít, és nagy az affinitása a zenéhez. A föladott, és a megzenésített verseket, énekelni is kellett volna, de nem számított a jegybe, ha valaki nem vállalta a közszereplést. Elegánsan öltözködött, minden nap másik öltönyt, nyakkendőt viselt, öltönyeinek szabása tökéletesen egyforma. Német delegáció érkezett, ő vezette végig a gimnáziumon a vendégeket, hallottuk beszélni, a delegációtagok kérdeztek, egyik ilyen, a másik másmilyen tájszólásban, de dr. Gáspár tanár úr mindegyiküknek válaszolt, neki egyre ment honnan való az illető. Tőle tudtuk meg, az ógörög rendkívül hasonlatos zengésű a magyarhoz, bizonyítékként az Iliászt citálta. Verset szavaltam az ötösért, de nem adta meg, mondván a „vasz” az „vász”. Ich weiss nicht, was soll es bedeuten…nem folytatom, úgysem hallja senki! Tudományának dr.-ra volt.