Velem mindig történik valami…Szombaton megveszem a melléklettel bővített, országos napilapot, öt éve még mindennapi utam az újságoshoz vezetett. Nem a napi országos történések megismerése érdekében, a laphoz vonzódó TV adásból mindent, számomra lényegeset megtudok. Föltéve, ha úgy történtek az események, ahogyan azokat megírták, sok időbe telik, hogy irányultságtól függetlenül a valóságot újságból, Tv-ből megismerjük. Azokat az írásokat olvasom, amelyek aktualitástól mentesen közölnek, magyaráznak, fejtegetnek. Az évezred fordulója előtt, sok-sok elképesztő tettével hívta föl magára a figyelmet, állatketrecben ült, állatnak öltözött, nyilatkozott a ketrecből, miért teszi, minden tettének alapvető célja a nyilvánosság megdöbbentése, a nyilatkozatokból kiderülő különvéleménye, a világ ilyen-olyan dolgairól. Nagyon komolyan vette, és elérte, hogy megismerjék azok is, akik tudomást sem vettek volna róla, mert véleménye igaz, különvélemény volt, ám a megdöbbenésen kívül nem hagyott érdemi nyomot a hallgatóságból. Jól emlékszem talányos fejtegetésére, most fölkészül, autodidakta módon, és úgy az ezredforduló táján enciklopédiát kezd írni. Félreértettem, enciklopédia kétezernek hallottam, és csodálatomat váltotta ki, mennyi mindent fogok majd megismerni. Az elhatározás nagyszerűsége, az autodidakta fölkészülés, a hihetetlen mennyiségű ismeret rendszerbe szedése, évszázadokkal ezelőtt erős próbának vetette alá a francia enciklopédistákat, hát még egy egyedüli személyt. Miatta is vártam az ezredfordulót, a másik ok inkább a nagyvállalti számítástechnika rendszereinek átállítási problematikájaként nehezítette az én életemet is. Irányításom alá tartozott a szakterület, és rémképeket festettek a számítás-technikusok az egész világon. Baj lesz, összeomlanak az adatbázisok és megszűnnek működni a szoftverek, nem biztosítottak a karakterek csak 1999-ig. Legyőzettek a nehézségek, és nem jelent meg az enciklopédia kétezer. Helyette heti rendszerességgel egy-egy írás „enciklopédia énezer” címmel az újság szombati számában. Talányos cím, kétségtelen, részemről fatális elhallás, kétségtelen! A számítástechnika lehetővé tette bárki számára, a közmegjelenést, néhány gombnyomás után előhívhatók a kedvencek, és a kedvencek közé tartozhat bárki, akinek írásai megtetszettek. Vélhetően, fölvett nevű enciklopédistánk, vagyis exhibicionistánk azon kesereg, aminek örülni kellene, hogy az átlagembereknek van mondanivalójuk, és leírhatják, kimondhatják, világgá kürtölhetik életüket, nézetüket, véleményüket, érzéseiket, társaságba szervezhetik magukat. Nem kell vérfertőzött zseninek, Adynak lenni, korán elhunyt sokoldalúan alkotó Nagy Lászlónak lenni, lehetünk magunk, átlagosak, akik csodálattal adózunk a kiválóknak, és egy kicsit lehetünk adyk, nagylászlók, és tisztelhetjük egymást annak ellenére, hogy enciklopédistánknak más a véleménye. Nem nyomtatottan jelenünk meg, és nem kerülünk a zúzdába újrafeldolgozásra, hanem az éterben eljuthatunk bárhová, és a nagy Hálózat bizonyára, egy kicsit tovább megőriz.