Velem mindig történik valami…Az étvágy egyre növekedett, ennivalóból van elég, táplálkozom, gondolta, és nem törődött a súlyával. Napok teltek, észrevette szűken fér el a ruhájában, a sok evéstől már szét is repedt, lekínlódta magáról, de az evést nem tudta abbahagyni. A következő méret is szűknek bizonyult, és lám az előző ruhaváltáskor sem volt gondja, egy ideig lötyögött a ruhája, aztán hamar belenőtt, és egyre többet evett, nem is kísérelte meg tovább a mértéktartást, evett, pihent, aztán megint evett az újabb adagból, és pihent. Egyik hét telt a másik után, hetente többszörösére hízott, falánksága nem hagyott abba. Már, ha pihennie kellett az evéstől keletkezett fáradtságtól, csak arra tudott gondolni, mikor haraphatja a z újabb falatot. Észrevette, hogy a táplálék mennyisége naponta legalább a duplájára növekedett, és ez szinte szabályként rögzült belé, egyen következő nap kétszer annyit, ment a megelőző napon. Mozgása lelassult, de harapása egyre nagyobbá vált így elhatározását tartani tudta, és tetszett magának, milyen szépen növekszik, hízik, a ruhacsere egyre gyakoribb. Születésekor piciny volt, látta a mellette legyengült társát, aki nem fogadta meg tanácsát, vagy talán valami vész költözött belé, hogy micsoda kis vakarék még mindig, ő, pedig milyen szép testes. Nem is törődött többet a másikkal, csak magával foglalkozott, megette a társa táplálékát is, ha el akar pusztulni, pusztuljon. További hetek meghozták az eredményt, már annyira sokat evett, hogy jobbnak látta valami fedezéket épít magának, nehogy teljesen lelassult mozgása következményeként belé is vész költözzön. Még nagyobb akart lenni, és az is lett, fáradtsága tovább nőtt, már mozdulni sem tudott, fedezékét még jobban megerősítette, Erős burokká alakította, mert időközben megelégelte az evést, az étvágy alábbhagyott, már nem kívánt semmit csak a pihenést. A burokban elálmosodott, ez még soha nem fordult elő vele, és elaludt. Álma elképesztő volt, látta saját magát, látta, hogy teste lassan fölbomlik, folyékony valamivé válik, érzései megszűntek, mintha nem is róla lenne szó, sűrű folyadékká vált testnedvei örvényleni kezdtek, maga sem tudhatta, mi is következik ezután. Álma folytatódott, és erős kényszert kezdett érezni arra, hogy a maga által kialakított burokból kiszabaduljon, levegőhöz jusson. Kiöklendezte a gyomrában lévő váladékot, és csodák csodájára a burok a váladék hatására megnyílt, növekedni kezdett, alig várta, hogy elég naggyá váljon, mert nem bírta tovább a levegőtlenséget. Előbújt hát, nyújtózkodni kezdett, szemei olyat fedeztek föl, amire nem emlékezett álomba esése előtt. A szivárvány minden színében pompázó karjai, aztán szárnyai lettek, azonmód megkísérelte a röpülést, sikerrel. Víztócsa közelébe repült, megszomjazott, teleszívta magát vízzel, tovább akart röpülni, de háló vette körül, a háló egyre szűkebbé vált, aztán elbódult, de még érezte, ahogyan kifeszítik szép szárnyait, amit éppen csak, hogy megpillantott, bódultsága fokozódott, és többé már nem emlékezett semmire. Megcsodáltam a gyönyörű nappali pávaszemes lepkét a gyűjteményben, lerakhatta már petéit?