Pofabe
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2009. november 30.
Velem mindig történik valami…Belehasított a gyári sziréna a csendbe. Váratlanul, nem volt műszakváltás, az a szokásos szirénahang. A második műszak kezdéséig még egy jó órányi idő van, tovább teniszeztünk a sporttelepen. Nem meccset játszottunk, tenyerest, fonákot gyakoroltunk. Úgyis rövidesen kezdődik a műszakunk, nem volt érdemes nekifutni egy mérkőzésnek. A szirénahang újból hallatszott. A gyárban dolgozók számára ez azt jelentette, mindenki hagyja el a munkahelyét, és vonuljon a kijelölt óvóhelyre. Gépeket leállítani, az előírt biztonsági intézkedéseket tegyék meg a kijelölt felelősök. Így hangzott az előírás, amit minden újonnan felvett alkalmazottnak a legelső munkavédelmi oktatáson elmondtak. Az épületek a gyártelepen szétszórtan helyezkedtek el, ha az egyik a levegőbe repül, a többi védett legyen a robbanás hatásától. Rendkívüli dolog történhetett, azért szólt a sziréna már másodszor. Ahogy lakásunk felé mentünk a gyártelep fölé fehér felhő emelkedett, ami hamarosan szétoszlott a mindig fújó északi szél hatására. Talán nem is olyan nagy a baj. Robbanás zaja nem hallatszott. A gyárkapuban elvált az utunk, tenisztársam másik üzemben dolgozott, másfelé vette útját. Amikor odaértem a munkahelyem közelébe már látszott, hogy a baj forrása ott van. Enyhe, majd egyre sűrűbb fehér por fedte a bokrokat, fákat, épületeket. Megjött a mérnök elvtárs, szólították a munkások az üzemvezetőt. Na végre itt vagy, nem találtalak a lakásodnál, fölrobbant az előmelegítő kvarchenger, utána túlmelegedtek a szilíciumpálcák, a hexafluorid a már hozzákevert hidrogénnel kiszökött a levegőbe, időbe telt, amíg le tudtuk állítani az üzemet. Ettől lett hát minden hófehér a környezetben! A fluorid és a levegő elegyéből képződött a finom por és a fehér felhő, amit még kintről láttunk. Azonnal itt lesznek a Vizsgáló Bizottság tagjai, folytatta vegyész főnököm. Villamos túlfűtés következtében alakult ki az üzemzavar tette még hozzá, vészes hanghordozással. Hirtelen átfutott agyamon, hogy akkor itt én leszek a felelős? Én vagyok az egyedüli villamos végzettségű szakember, aki két hete vette át a villamos üzemeltetést a vegyészvégzettségű főnökétől. Egy pillanat alatt veríték öntött el, ez az ember engem akar felelősnek látni, az üzemzavar okozója szerinte én vagyok. Másnap délután Béla, a gyártelep villamos karbantartójának vezetője, a Vizsgáló Bizottság szakértője hívatott. Hivatalosan vetted át, lepapírozva a rendszert? Nem. Megtartottad naponta a munkavédelmi oktatásokat? Igen. Nem alakítottál semmit a villamos rendszeren mióta itt vagy? Nem. Szerencséd van, pajtás fejezte be a rövid beszélgetést. Személyi baleset nem történt, az anyagi kár jelentős, de nem vészes, a villamos berendezéseket vegyész főnököd szerezte be, megnyugodhatsz, rajta verik el a port, ha úgy akarják, nyugtatgatott tovább. De mi lett volna, ha… Fogd be a pofád! Az van, ami úgy történt, ahogy történt, ne beszéljünk többet az ügyről. Bélát hirtelen megértettem, megszerettem. Csak annyit beszélj, amennyit szükséges, adta tudtul kimondatlanul fiatal kollégájának élettapasztalatát. Megköszöntem.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése