Velem mindig történik valami…Civil Közösségek Háza, délután hat óra, a kisterem tömve. Nem fér el a hallgatóság a teremben, egy részük hátul, a nyitható üveges ajtón jívül áll, beszélgetnek, az előadó még nem érkezett meg. Az ominózus öszödi beszéd után, már a novemberi hidegeket is megélve, többnyire onnan ismerős arcokat, a „Széchenyi tériek”-et látom. A székfolyosó jobb oldalán, a második sorban, a baloldali első szék üres. Átnyomulok a szétnyílni nem akaró álldogálókon, előre megyek, elfoglalom a szabad helyet. A főszervező felesége, mert megkérdeztem, kihez van szerencsém, rámszól, a szék foglalt, az illető még nem jött meg. Majd fölállok, ha megjön. Jobboldalamon régóta ismert házaspár ül, polgári körösök, komolyan dolgoznak a polgári kör sikeres működése érdekében. Politikai gyűléseken, ha orvos hozzászóló szükségeltetik, a férfi az ügyeletes kiválasztott, jogosan! Értékes, a mindennapokat ismerő, elkötelezett ember. Közvetlenül mellettem a felesége ül. Örömmel üdvözöljük egymást, beszélgetünk. A meghívott beszélgető partnere, egyetemi tanár, statisztikus, volt állami hivatalvezető, az EU.-ban is hivatalt viselő, szakállas férfiú ül hanyagul, magányosan. Várakozik. Időnként föláll, előveszi mobilját, telefonál. A tűrési határt hangosabb beszélgetés, mozgolódás jelzi. Újból föláll, az asztal mellé lép, hatásos kivárás után megszólal. Tegnap beszéltem az előadóval, Matolcsi úrral, nem biztatott, most sem tudom telefonon elérni, foglalt. Ne várjunk tovább, átveszem a szerepét, ha már meghirdettük az előadást, tartsuk meg, tudják, én tudok beszélni egy órányit bármiről. A hallgatóság figyelmét ily módon fölcsigázva, belekezdett. Odafordulok ismerőseimhez: na most kezdődik a rövidtávon, középtávon, hosszú távon teendők „blokk”. Baloldalamról, a főszervező felesége rendre int, ne zavarjam az előadót. Aki egyébiránt nem zavartatta magát! Belekezdett: mit, ki, mikor szúrt el, mi volt a magyar gazdaság baja a szocializmusban, mi a baj most. Ugyebár rossz volt az átalakulás, rossz volt az előprivatizáció, a privatizáció, rossz volt a pénzügyi gazdálkodás, a bankrendszer kisegítése, a kamatszint Szabó alatt elérte a 37,46234%-es értéket, és ömlöttek tovább a „pontosabbnál-pontosabb” számok elképzelhetetlen mennyiségben. A hallgatóság zavarba jött a rengeteg szám hallatán, de odaadóan, elismerőleg csodálta az előadó fölkészültségét. Aztán elkezdődött a rövidtávon, középtávon, hosszú távon teendők „blokkja”. Először a pénzügyeket, aztán a munkahelyeket, majd a stratégiai ágazatokat kell rendbe tenni. Az első szemeszteres közgazdászhallgató, sőt minden háztartás számára ismert gondolatok következtek. Leragadtam a „kamat”-nál. Nem kamat az, hanem kamatláb, és milyen kamatláb? Éves, havi, napi, nemzeti banki alap, bankközi, forint, deviza, átlag, napi csúcs, overnight…?Nem számít! A GDP-t, GNP-t, meg hogyan számítják? Most változtatták meg épp az EU előírásoknak megfelelőre. Nem számít! Van kérdés? T. Hallgatóság, nem is olyan baj ugye, hogy Matolcsi úr nem ért ide, örülök, hogy kiegészíthettem gazdasági ismerethiányukat? Tapssss.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése