Velem mindig történik valami…A püspök úr betartotta ígéretét. A rendezvény után, amikor lejött a színpadról azonnal fölvette velem a szemkontaktust, ahogyan megbeszéltük. Sokáig nem jutottam közel hozzá, mert a hallgatóság nagy tömegében sokan ismerték, ki közelről, személyesen, mások, pedig egy kézszorítás erejéig szerettek volna megismerni. Emlékszik, amikor a Csíksomlyón találkoztunk, én vittem a…, és most valamelyik baranyai falunév következett.
Emlékszik, amikor a Királyhágó melléken találkoztunk tavalyelőtt? Szervusz Laci, mondta egy öregember egyszerűen letegezve a Romániai Forradalom hősét. Püspök úr mindenkihez közvetlen volt, bizony emlékezett majd mindenkire, mert ha nem, akkor hosszas magyarázat kezdődött, az ismeretlen bizonygatta találkozásuk tényét. Ilyenkor püspök úr beletörődően hallgatott. Később már mindenkit azonnal fölismert, az egész napos fáradtságnak nemcsak a teste, de agya is megadta magát. A tornaterem kijáratánál, kicsit félreálltunk, hogy takarásban legyen, az ismerősök elfogytak. Egyedül maradtam vele. Kínkeservesen nézett rám, megmondanám, hol van a WC? Az előadás előtt az iskola és kollégium igazgatói szobájában töltötték idejüket, aztán idejöttek a terembe, és nem volt alkalma dolgát végezni. Most meg nem tudott rajongóitól szabadulni, láthattam. Körbenéztem, lévén nekem is ismeretlen a terep, aztán egy szinttel följebb rátaláltam a megkönnyebbülés színhelyére.
Egy más ember lépett ki a mellékhelységből, mentegetve magát, de minek. Ami kikívánkozik, annak ki kell jönni.
Fáradtan érkezett Pécsre, a Polgári Összefogás Pécsért és az Élhető Pécsért mozgalom meghívására. Jól jött mindkét szervezkedés számára, hogy errefelé kanyarodva kihasználhatták a jól csengő nevet egy nagy együttlétre. A reggeli órákban a püspök úr az egyik Budapesti TV műsorában, a Parlamenti Emberjogi Bizottság vezetőjével, lelkésztársával adtak interjút,. Az interjú után még volt egy megbeszélése, majd autóba ültek és jöttek. Előadása előtt megkérdeztem adna-e autogramot. Nem senkinek nem szeretnék, nagyon fáradt vagyok, és még ma hazamegyek. Magának az előadások után kivételesen, mert már megkérdezte! Tartsunk szemkontaktust, kérte. „ „Én vagyok az út”-mondja Jézus. Ezen az úton járjunk! Szeretettel: Pécs, 2007. III. 21. Tőkés László”, írta Magyar Számadás című Wass Albert kötetem 105. oldalára. Még beszélgettünk jó ideig, úgy magára hagyták meghívói, mint Szt. Pál az oláhokat. Az esperes úr, és a jelenlévő lelkészek, a professzor urak, a főigazgató úr egymással voltak elfoglalva, a Királyhágói püspök eljátszotta szerepét. Balog és Hargitai urakat még megkérdeztem, bontják tovább a kordonokat, ahogy megígérték? Nem, majd lemondunk a mandátumunkról, ha bírósági ügy lesz a dologból, és otthagytak.
Püspök úr tanácstalanul megindult autója irányába, remélhetőleg a sofőr is előkerül, hosszú még az éjszaka. Főigazgató úr ma már a parlament lépcsőit koptatja, esperes úr helyettes püspök, professzor urak PP díjasok, ill. lesznek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése