Velem mindig történik valami…Kedvesen fogadtak, az osztályos orvos belém karolt, és bekísért a szobába. Hatágyas szoba volt, három-három ágy egy sorban, egy közülük üres. Nem volt választási lehetőség, az egyetlen üres ágyat kellett elfoglalnom középütt. A többiek csendben, érdeklődéssel figyeltek. Úgy tűnt, összeszokott társaságról van szó, tudják mi illik, mi nem. Majd ráérnek kikérdezni, vagy mondani fogom magamtól is. Szólítsanak Andrásnak, tegeződhetünk, nagyjából azonos korosztályt képviselünk, kezdtem, aztán rövidre fogva beszámoltam szívműtétemről, lepihentem. Velem szemben elkezdődött a mozgolódás, szövegelés. Finom selyemköpenyes, nagyhangú, -mint kiderült dunai hajóskapitány az illető-, szakállas, ahogy felém haladt, illatfelhőben úszó, nagydarab ember jött hozzám, lekezeltünk. Amíg jött, addig beszélt, leült mellém, és bejelentette, megy a főorvos asszonyhoz, ő nem marad itt tovább, bárhogy marasztalják, aztán kiment. A többiek is sorra kerültek, egyikük a közelből, másikuk távolabbról érkezett, egyben közös volt sorsunk, mindannyian szívproblémákkal küszködtünk, küszködünk.
Reggel, amikor fölébredtem, a mellettem lévő betegtárs az ágy mellett ücsörgött, és figyelmesen olvasott, Bibliát. Mi a mai napi ige, kérdeztem. Azonnal végzek, reagált röviden. Ő tegnap nem beszélt a foglalkozásáról, az esti vizitnél mintha tiszteletesnek szólították volna, de akkor nem fogtam föl a megszólítás különösségét. Betegtársaim sokat tévéztek, a tiszteletes csak egy sorozatműsorra volt kíváncsi, egyébként velem, a frissen operálttal együtt többnyire a szobánkban tartózkodtunk. Egy-két nap eltelt, amíg jó reggelt, jó éjszakán kívül másra is sor került. Valamelyik Dráva menti, gyülekezet nélküli faluban lakik élettársával, egyébként elvált, leánygyermeke van, de nem tartják a kapcsolatot. Élete a szokásostól eltérően alakult, mert pappá avatása után, régi szenvedélyével, a színházzal került kapcsolatba, és ott is ragadt. A rendezésen kívül minden színházi munkát végigjárt. Ügyelt, világosított, súgott, falura járt a többiekkel, a szerepeket kívülről fújta. Beszélgetésünk egy idő után a vallásra terelődött, mint kiderült ő is református. Megbeszéltük kételyeimet, elmondta a sajátjait, föltárulkozott családi múltja, miért hagyta ott a felesége, miért nem tartja a kapcsolatot a mai napig. Hiába a színházi élet szabadabb, mint a köznapi.
Legutóbb a Győri Színháznál tevékenykedett, szívbetegsége miatt hagyta ott a társulatot, és választott magának, nyugdíjához igazodó környezetet, a falusi létet. Elvégzi a gyakori temetések, és ritka keresztelők papi dolgait.
Be-bejár Pécsre, testi bajait itt gyógyítják, nem mindig éri el a hazafelé menő buszjáratokat. És hol száll meg ilyenkor? Hát a Jánosnál nem! Milyen Jánosnál, lettem figyelmes a névre, hiszen megemlítettem, a Kertvárosi Gyülekezethez tartozom. Igen őnála nem! És miért? Szememre vetette korábbi életem, ami miatt nála nincs helyem, az óta nem is keresem. Lelkésztársak, és János nem engedi be az Isten házába! Megbocsátás, szeretet? Megértettem F. Józsefet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése