Velem mindig történik valami…Nekünk tatárjárás kell, nekünk törökvész kell, nekünk német uralom kell, nekünk világháború kell, nekünk tanácsköztársaság kell, nekünk Trianon kell, nekünk szovjet elnyomás kell, nekünk Európai Unió kell. Nekünk, de mind annyiunknak egyszerre kellene valami, ami összefogásra késztetné országunk lakóit, nemzetünket. Lehet, hogy nekünk általános szegénység kell, mert egyébként elsajnáljuk magunkat, irigyeljük a másét, vagy megvetjük, hogy utána más sajnálja el magát, irigyeljen, és vessen meg bennünket. Óriásplakátot láttam a kormány tagjaival, a plakát üzenetét szemérmesen igen apró betűkkel rótták a hatalmas plakátra. Az elsuhanó gépkocsi utasai a kormány tagjainak népszerűsítését sejtik ki a látottakból. Pedig éppen az ellenkezőjét hirdeti az apró betűs fölirat. Blamázs!
Hosszú ideig, talán még jelenleg is, az egyik TV csatornán futott a népszerű műsor, amelynek kitűnő résztvevői: Havas, Alföldi, Gálvölgyi, Verebes, Hernádi stb. urak és úrhölgyek jókat odamondtak a másik félnek, kiröhögték őket, ami természetesen rosszul esett a másik félnek, az őket támogatóknak.
Kevésbé hosszú ideje egy másik TV csatornán is fut egy odamondogatós, kiröhögős műsor, amelynek résztvevői: Bayer, Bencsik, Szentmihályi, Kondor stb. urak és úrhölgyek. A műsor természetesen rosszul esik a másik félnek és az őket támogatóknak. Ez így nem lesz jó!
2002-ben az országgyűlési választások előtti szombaton Bayer úr megelőlegezte az általa támogatottak fölényes győzelmét, jóslata nem vált be, a Nép másként döntött. Bencsik úr TV vitán alulmaradt Tasnádi úrral szemben, pedig fölényének tudatában fogadta el a kihívást. Rövidesen megbánta részvételét, nyilvánosan. Szentmihályi urat Lovas úr vette védelmébe, amikor az őt támadókkal szemben védtelenné vált. Kondor úrhölgy szomorúan, de főhajtással vette tudomásul, hogy átmenetileg állás nélkül maradt. Kesergett, ám álláshoz jutott. Bayer úr nem alapító társaihoz csatlakozott az ünnep alkalmával, hanem oda ment, ahol Wittner Mária emlékezett. Lovas úr nem kívánt tovább szerepelni Bencsik úr lapjában, Brüsszelből tudósít, és a vasárnapi, kis olvasottságú képes hetilapban publikál. Ez így nem lesz jó!
A jövőt szerencsére nem ismerjük, még azok sem, akik alakítani akarják, ez így van! Ha ismernék a jövőt, biztos pillér, vagyis „kőszikla” állna politikát alakítóink rendelkezésére, azonban a „kősziklát” már birtokolják. Ez így jó!
Forduljunk egymás felé, beszéljük meg mik a célok, kik az érdemesek, és kik nem! Mondjuk meg egymásnak „négyszemközt is” az igazságot, mert nem csak nekem, másnak is van emléke a múltból, és emlékeinkkel együtt megyünk majd el a szavazófülkékbe is, és a rossz döntésért nem mi leszünk a felelősek, hanem azok, akik vállalták a jó vagy a rossz, a jól vagy a rosszul szervezett tájékoztatást. Hat hónap hosszú idő, mindent el lehet rontani, és mindent meg lehet nyerni.
Én csak egy választópolgár vagyok, ám az egyedek mind másképp gondolkoznak!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése