Vezetőtanács
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2009. november 27.
Velem mindig történik valami…Az idő folyamatosan telik gyorsabban, lassabban. Tudjuk, a körülmények is befolyásolják. Másként telik, ha várakozunk, vágyakozunk valami után, és megint másként, ha már szeretnénk a dolgokon túl lenni. Az iskolai évek összességükben hamar elröpülnek, de azon belül persze a vizsgákra várakozás túl gyorsan elszáll, a vizsga, pedig maga a végtelenség. Az egyetemen kiadták az elbocsátó nyilatkozatot, nem vagyunk tagjai többé a tanuló közösségnek, kezdődik az élet, a munka. Az utolsó nyár pillanatnak tűnt csupán, és már ott álltunk leendő főmérnökünk ajtaja előtt, bebocsátásra várva. Szokás volt ez, és megtisztelése az új mérnök kollégáknak, hogy a főmérnökkel találkoznak először a munkába álláskor. Vártuk a sorunkat, a titkárnő fontoskodva közölte velünk, a főmérnök elvtárs ebéd után egy félórát magába mélyed, hogy aztán újra lendületet kapva intézze a vállalat dolgait. Ebéd után érkeztünk, várakoztunk. A titkárnő tudta mikor van vége a magába mélyedésnek, bekopogott, kinyitotta előttünk a párnás ajtót, bebocsátást nyertünk. Főmérnökünk a hatalmas, irodahosszúságú ablak előtt állt, kifelé nézett. Tudta, hogy beléptünk, de nem fordult meg, továbbra is csak kifelé nézett. A jó napot kívánokra sem jött válasz, megálltunk a mögöttünk bezáródó ajtó előtt. Hosszú perceknek tűnt a csend, míg végül a főmérnök elvtárs hozzánk szólt. Gyertek csak ide az ablakhoz, tegezett le bennünket, amit rögtön meg is indokolt. A kollégákkal tegeződöm, ugye nem zavar benneteket. Nem zavaró, de meglepő jóérzéssel vettük tudomásul a tegezést, és az ablakhoz mentünk. Látjátok ott kinn az udvarost, rövid sziesztám alatt őt figyelem. A lehullott faleveleket csomókba söprögeti, de mire a szemétgyűjtőbe kerülnének, a kavargó szél széthordja munkája eredményét. Ti hogyan végeznétek ezt a feladatot? Választ hamar adtunk: természetesen a levélcsomókat az összesöprés után azonnal a szemetesbe lapátolnánk. Rendben van. Szerintem az udvaros is ezt tenné, nem buták a melósok sem! Akkor miért nem teszi, bátorkodtunk visszakérdezni. Mert rosszul fogalmazták meg neki a feladatot. Főmérnökünkre meresztettük a szemünket. Vezetők lesztek, tanuljátok meg, a munkafeladatot jól kell megfogalmazni. Az udvaros ott kinn elvégzi a kiadott munkát. Biztosan azt mondták neki: az udvarsöprés is a te feladatod. Ti hogyan fogalmaznátok meg a feladatát, hogy tiszta legyen az udvar? Egymásra néztünk Dán Andrissal, és megadtuk a választ: Tartsd tisztán az udvart! Rendben van, én is így tennék, sok sikert kívánok nektek, szervusztok. Kezet nyújtott, életre szóló jó tanáccsal távoztunk.
Gyuricza főmérnök úrral nem találkoztunk többé, de ha Andrissal nagyritkán együtt vagyunk, és a kezdetekre terelődik a szó, a söprögető udvaros biztosan előkerül. Andris tudós ember lett, ötletei megvalósításához biztosan jó kérdéseket fogalmaz meg magának, munkatársainak. Első főmérnököm szavait én sem felejtettem el, gyakoroltam, és továbbadtam. Magamon segítettem!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése