Velem mindig történik valami…Hirtelen eszembe jutott: Petőfi Sándor, Lord Byron, Alexander Puskin a költészetben. Csontvári Koszta Tivadar, Vincent van Gogh, Gustav Klimt a festészetben. Bólyai János, Everist Galois, Srinivasa Ramajuan a matematikában. Csath Géza, Jack London az irodalomban. Albert Einstein, Luis de Broglie, George Gamow a fizikában. Franz Schubert, Alexander Skrjabin a zenében, fiatalon, alig tíz alkotó év alatt megteremtették azokat a gondolatokat, műveket, amelyek teljes értékűek: életművek. Bőven akad ellenpélda: Arany János, J. W. Goethe, Pierre Ronsard, a költészetben, Székely Bertalan, Pablo Picasso, Henry Matisse festészetben, Erdős Pál, Henri Poincaré, David Hilbert a matematikában, Jókai Mór, Aexander Dumas, Arthur Miller az irodalomban, Teller Ede, Max Planck, Michael Fereday a fizikában, Liszt Ferenc, Joseph Haydn, Johann Sebastian Bach a zenében egy hosszú életen keresztül alkothattak.
A felsoroltak ma már nem élnek, de bizonyára vannak ma is tehetséges fiatalok, zsenik, és vannak nagy öregek, a mesterek, akiktől a tanítvány ellesi a tudást, és továbbfejleszti azt. A fiatalokat zseninek titulálják, a korosabbakat nagy tudású, sokat megélt öregeknek. Goethe mondta ki, hogy a tudás talán csak szorgalom. Biztos vagyok benne, hogy Goethe tévedett, mint sok másban is, amiről ma már nem beszélnek, mert nem is fontos, hogy miben tévedett, az a fontos miben nem!
Mégis le lehet vonni azt a következtetést, hogy a tehetségnek a jelei hamar kibontakoznak, ha a körülmények adottak. Sokszor azonban még a körülmények sem játszanak meghatározó szerepet a tehetség kibontakozásában. Példa lehet erre Illyés Gyula, vagy Nagy László és még sokan mások is. Az átlagembernek a lehetőségei a fejlett világban adottak, a társadalom felnőtt tagjainak elemi kötelessége, hogy ismereteiket továbbadják -bármilyen szinten, helyen, munkakörben- folytatják tevékenységüket, avval a megjegyzéssel, hogy én ezt tudom, és nem hazudok. A vezető a vezetettnek, a munkatárs a munkatársnak,
az idős a fiatalnak, a fiatal a társának stb.
Ugyanekkora, talán nagyobb a jelentősége az idősebb generáció nyitottságának. Fogadják el az újdonságokat, tanuljanak egész életükben, csak ebben az esetben lehetnek méltóak az emberi közösség elismerésére, jutalmára.
Példaként szolgáljon Albert Einstein és Max Planck, aki hosszú élete során, kilencvenöt évet élt meg, nem tudott megbarátkozni az általa fölfedezett igazsággal, és annak következményeivel. Ennek ellenére alkalmazták, elfogadták, segítették a „fiatalokat” a kvantumértelmezés kidolgozásában, nevezetesen, hogy a valóság nem határozható meg pontosan, átvitt értelemben, kissé hétköznapian: „a Jövendő bizonytalan”. Amiben biztosak voltak az csupán egy dolog: volt Alfa és lesz Omega!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése