Velem mindig történik valami…Pitecantropus, Sinantropus… Homo Sapiens Sapiens majd pedig jöttünk mi, a Homo Ludens. 300 000, 200 000, 100 00 évvel ezelőtti Őseinknek ez a megjelölt kora. Ezt tanultuk az iskolában. A Homo Ludens, a játékos ember, ezek vagyunk mi. A kiscica is játszik, gomolyítja a fonalat, a kiskutya is játszik, összeharapdálja, ami a szájába kerül, a kiscsikó is játszik, vágtázik össze-vissza kiszámíthatatlanul, és a kisgyerek is játszik avval, ami a keze ügyébe kerül. A felnőtt Homo Ludens is játszik, kártyázik, dominózik, vasgolyókat dobál a kijelölt cél közelébe, játék automatákban költi el a pénzét, és kaszinóvárosokban múlatja az idejét, hamarosan nálunk is. Talán Sukorón. Kisújbányai házunkat most építik át, a szakik, a munkaszünet szabad idejében elfogyasztják a magukkal hozott enni-innivalót, és bizonyítékot hagynak maguk után, hogy játszanak. Egyikük, talán a villanyszerelő, vagy más, a huzalozásnál megmaradt villamos vezetékdarabkákkal játszott, műalkotását az ablakpárkányon hagyta.
A fázisvezetéket ugyebár kék színű, a nulla vezetéket barna színű, a nullázó vezetéket zöld-sárgasávos szigeteléssel látják el. Ez a magyar szabvány előírása. Ha nincs feszültség alatt a vezetékhálózat, akkor is lehessen tudni melyikük a fázis, melyikük más.
Játékos szakink fehér színű vezetéket is alkalmazott műalkotása, egy Homo Ludens utánzat, egy epigon elkészítéséhez. A zöld-sárgasávos talán nem tetszett neki, talán mind egy szálig, az utolsó darabot is fölhasználták a szerelés huzalozás során.
A kis emberfigura alig tíz centiméteres. Emberábrázolás egészen biztosan, mert van keze, lába, feje és még ruházata is. A kékszínű vezeték egyetlen darabjából hajlította ki az alkotó a testet. A fejrész köralakot mintáz, egy drótcsavarásból alakul a nyak, a nyakból induló váll és karoknál továbbhaladva, a kéznél egy hajlítással párhuzamosan visszavezetve az anyagot újból csavarás következett háromszor egymás után, ami a törzset képezi, majd végül a két láb, csípőnél, térdnél, lábfejnél megtörve, méretarányosan.
A fej körformáját, előre megfontolt szándékkal a fehér, vastagabb vezeték szigeteléséből egy megfelelő méretű darab hangsúlyozza, hasonlóan a két lábfejre is egy-egy fehér darabka került. A kész testet egy barna, hengeres formájú rugóruha öltözteti. Annyira megtetszett Homo Ludensünk műve, hogy hazahoztam, és eltettem emlékbe.
Vajon mennyi idejébe került játékos emberünknek a kis műalkotás létrehozása, ám hogy gondosan, tervszerűen járt el, az egészen bizonyos. A körülmények kedvezőtlen alakulása folytán lehet, hogy egy nagy szobrásszal vagyunk kevesebbek. Ha Mozart apja nem udvari zenész, akkor talán egy „Mozartot” vesztettünk volna el. Milyen különös lehet a sorsok alakulása?
Egyet azonban elfelejtett az ismeretlen művész, nem tudom műve lány, vagy fiú!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése