Velem mindig történik valami… A lerombolt Ganz telephelyén megépült Millenáris Park adott otthont a világhírű magyarok alkotásainak bemutatására, amit aztán egy kormányváltás után gyorsan lebontottak. Aki látta, annak a szívét elöntötte a melegség, büszkék lehettünk nemzettársainkra, magunkra. A világba szétszóródott nemzettársaink mindenhol magukra találtak, kiválóságaink alapvetően befolyásolták, alakították az emberiség jövőjét, ki tárgyi eszközökkel, ki művészeti alkotásokkal, mások csak egyszerűen megállták a helyüket, becsületet szerezve a munkának. Így van ez ma is nagyrészt. Talán ezért érthetetlen számomra, miért kell, egyébként sikeres embereknek megalázni az itthon maradtakat, elmarasztaló jelzőket aggatni kicsiny országunk állampolgáraira. A magyar zongoraiskola világhírű volt, és az ma is. Schiff András, Ránki Dezső, Kocsis Zoltán elvitték hírünket a nagyvilágba, Schiff András aztán kinn maradt. Külföldről nyilatkozott az itthon maradtakról, nevezetesen, zsidóellenes a magyarság. Pedig évtizedek óta nem él itthon, ha hazajön koncertezni, mindig örömmel látjuk. Honnan hát a nemzetelmarasztaló viselkedés alapja? Fellegi Ádám eggyel korábbi generációt képvisel, sikert-sikerre halmozott, Argentínától St. Luis-ig meghódította közönségét, megbecsült operaházi korrepetitor, magánlakásában, gyermekklinikákon adott bensőséges koncertjei, csak növelik elismertségét, aztán megnyilatkozik, és nincs magyarázat, elitélő magatartására. Pedig milyen szépen idézte Pécsi koncertjén Petőfit, kedvelt költőjét az Apostolból vett szőlőhasonlatával. Konrád György örömmel olvassa föl nap, mint nap gyermekkora szomorú élményeit, nem volt egyedül. A megalázottak, kisemmizettek között nagyon sokan szenvedtek, háború előtt és háború után, a végrehajtók irányítói, tettestársai nagyrészt zsidó emberek is voltak. Gyermekeik, és már az ő gyermekeik zavartalanul foglalják el a politikai, kulturális élet előkelő helyeit, gazdag emberek. Külföldi könyvkiállításokon Konrád György a reprezentáns, sokakat, talán érdemesebbeket megelőzve. Lantos belpolitikus lett nálunk, Soros, pedig forintmanipulátor. Kertész Imre Nobel díjat kapott, itthon emlékeztek múltjára, ami nem valami fényes. Más tollával ékeskedett sokáig, kiűzött társának szerzői jogából semmit nem nyújtva barátja anyjának. Most az agyongyalázott, bűntudattól önostorzott németekhez költözik ki véglegesen Berlinbe, mert Magyarországon szélsőjobboldaliak, antiszemiták uralkodtak, uralkodnak el, hirdeti a hullámhosszakon, amelyek messze terjednek. Vajon kinek üzen, mit akar, miért gyalázza nemzetét, vagy idegenként érezhette magát? Befogadó nemzet voltunk Szt. István óta, most szólt a méltatás id. Antall Józsefről, aki Szlávik nevű lengyel barátjával zsidók százait mentette meg a biztos haláltól. Ez a tény is későn került napvilágra, de lassan a történelemírás megtisztítja magát a méltatlan szennytől.
Kertész Imre, pedig lehet, hogy egy idő után hazatelepül. Szeretettel várjuk!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése