Velem mindig történik valami…Mi a véleményed kisfiam, kérdeztem? „Viselkedj természetesen”, hangzott a jótanács. Egy napra rendeltek ki a tulajdonoshoz Münchenbe. Megérkezésemkor közölték az egy napból egy hét lesz, mert menedzsment auditon veszek részt, másnap reggel nyolc órakor kezdődik. Hazatelefonáltam, itt maradok egy hétig, majd kértem a tulajdonost vegyenek két váltás alsóneműt a számomra, egyébként OK. Lefekvés előtt a szálloda halljában üldögéltem, összeszedni gondolataimat, aztán beszédbe elegyedtem egy, azt hittem, házaspárral. Kiderült Hannoverből érkeztek, egy fejvadász cég alkalmazottjai, nem házastársak. Nem maradnak fönn sokáig, holnap egy auditot kezdenek el, egész héten itt lesznek. Akkor jó éjszakát, én is korán kelek, elváltunk. Reggel előttem húzták kis kerekes kocsijukat, jó napot kívánva előztem meg őket. Igyekeztem valamivel a megbeszélt időpont előtt érkezni a kijelölt szobába. Tegnapi beszélgetőtársaimat láttam viszont, a tulajdonos vezetőivel tárgyaltak. Elhangzottak a feltételek: „Ön egy másik beosztásba kerül, egy napig itt tartózkodik, elintézi a felgyülemlett tennivalókat, titkárnője sajnos szabadságon van, magára van utalva, személyi iratainak érvényességi ideje éppen ma járt le. Hazautazik, rá egy hétre már itt munkába áll, addig otthoni dolgait rendezi, vagyis átadja munkakörét, és az átadás ideje alatt természetesen végzi a már megszokott tennivalóját. Munkába állása napján külföldre utazik tárgyalásra, az utazást másra nem háríthatja, megbízása személyre szóló.“ Elém raktak egy iratköteget, leveleket, jelentéseket, azonnali intézkedést és továbbodázható, hosszú távú, a szervezetet, a személyi állományt, érintő terveket. Senki nem tudott egy kukkot sem magyarul, kérdéseket az odarendelt, már ismerős Hannoverieknek tehettem föl. Mint később megtudtam, ebédnél, leendő munkatársaim asztalához ültettek, délutánjaimat ugyancsak velük töltöttem el, munkahelyen, tárgyalásokon. Estéimet vacsorai megbeszélések, színházi és hangverseny látogatások töltötték ki, és minden délelőtt valóságos helyzeteket szimuláló munkavégzés zajlott. A szünetekben furcsa, az emberi tisztességet próbáló, kérdések özöne árasztott el hannoveri ismerőseim részéről. Megvádolnak, lekenyereznek, alkalmatlan munkatársakkal mit teszek. Ha megvádolnak, elutasítom. Ha adnak valamit, elfogadom, de jelentem az Ig. Tanácsnak. Munkatársaimnak keresek számukra alkalmas, képességeiknek megfelelő munkakört. Ez a válasz nem jött be, a helyes:
megválni tőlük, lett volna! Remek színházat láttam, jó hangversenyeket hallgattam, aztán hazaérkeztem. Vezetőtársaim furcsán kezdtek viselkedni, de teljesen fölösleges volt. Begyűrűzött a világtendencia: fokozni a versenyképességet, mindenáron csökkenteni a működési ráfordításokat, ha az új beosztás, száz kilométerrel a lakhelytől nem tetszik, le is út, föl is út stb. A magyarországi „leányok” külhoni, vezetőket kaptak, én a költözés helyett vállaltam a nyugdíjat, a nyugalmat. „Természetesen viselkedtem”, nyertem!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése