Velem mindig történik valami… Amíg friss az élmény addig szóljunk róla. Nem alapszabály ez, hanem az emlékezet diktálta praktikum. Úgy tudtam fél nyolc és nyolc között lejtik a daruk táncukat, másodszor a világtörténelemben, ám ebben nem vagyok biztos. Lehet, hogy csak országunkban történt meg, másodszor a daruk táncának bemutatkozása. Napközben kifelé autóztunk a Budai vám irányában, és elcsodálkoztunk azon, mennyire előrehaladt a Tudásközpont építkezése. A létesítmény, a hírek szerint, az utolsóként megvalósuló, hagyományos könyvtár lesz, egyesíti majd Pécs nagy, szétszórtan itt-ott található könyv és folyóirat állományát, beleértve mindazt a szolgáltatást is, amit a mai kor megkíván. Internetet, intranetet, WIFI-t és bluetooth-t és megannyi más nano-, és remélem, picotechnológiai csodát. Ja, és körülötte a kerékpárokat előnyben részesítő. Járműparkolókat. Egyre több egyetemista használja a célszerű biciklit, hovatovább sikk lesz kerékpározni. Szegény szülők, hiába áldoztak gyermekükre, megvásárolván a kikövetelt, és talán megérdemelt autót. Lelki szemeim előtt látom a városban kiépült kerékpárutakat, a szabályokat betartó, kerékpárosokat, és az őket minduntalan akadályozó, gyalogló és kocogó társaikat. A minap görkorcsolyást vettem szemügyre, milyen ügyesen kerülgeti és ugorja át a járdák, úttestek egyenetlenségeit. Számára már tornaterem nem szükséges, az előadásokon sem fogja zavarni kevésbé fáradt társait.
Én is gyalogosan igyekeztem a daruk táncának helyszíne felé. Útközben senki nem tudott fölvilágosítani, merre célszerű haladni, a buszjáratokat átmenetileg szüneteltették, a kritikus helyeken a rendőrség is szívélyes, ám tájékozatlan volt. Őket iderendelték, feladatukat végzik, és nem fogják látni a daruk táncát, ezért nem is érdekli őket az oda vezető gyalogos útvonal. Odaértem, egy kicsit megkésve, a daruk sem álltak még készen a táncra. Az esti sötétben a függőleges acéltraverzek lépcsőin még sötétebb alakok igyekeztek az irdatlan magasba. Kezdetét vette a tánc. A vízszintesen kinyúló tartókon karácsonyi izzósorok világítottak, majd vörös, sárga, kék fény borította be váltakozva a hatalmas daruk kereszttartóit, és forogtak, forogtak. Először fordított „L”, később „I” alakot formáltak a vaksötét égboltra, aztán lassú méltósággal vegyessé változott az alakzat, miközben színük is egyre-másra változott. Sok gyermekes család adott találkát egymásnak a daruk tánca alkalmából. A karon ülők kitágult szemekkel, hangtalanul szemlélték a csodát. Az idősebek egymás kezét fogva jártak lassan ide-oda, más-más helyről is szemlélve a daruk táncát. Aki fázott, vagy csak szomját akarta oltani forralt bort ihatott, hozzávaló pogácsával. A színpadon, háttérben a több kameraállásból fölvett nagy képernyők előtt, vagy darvak, vagy hattyúk táncát lejtették a Pécsi Balett tehetséges táncosai. Záróakkordként a darukról szikrázó tűzijáték fejezte be a látványosságot. Elégedetten, békésen ritkult a nézősereg, helyreállt a forgalom. Szép este volt!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése