Velem mindig történik valami…Hatalmas, hófehér tányéron ott állt, nézette magát, kínálta finomságait az előétel. A színek, az étel, az ennivaló gusztusos elhelyezkedése elragadtatással töltött el. A tálon az „adag” parányinak látszott, de elindította egészséges vágyódásomat, a nyálképződést, ezt mielőbb izlelgetni kell. Piciny darabkákat lemetszeni, és lassan szájhoz emelni, a szájban a nyelvvel alaposan megforgatni, hogy az ízek sokaságának mindegyike átjárja az ízlelőbimbókat, kiválogatva az ismerős kedvenceket, fölfedezni a még nem ismert ízkombinációt.
Pontosan a tál közepén helyezkedett el a melegen, gőz fölött elvékonyított, az összetekerés során hosszanti sávokkal, mélyedésekkel díszített sajtrolád, belsejében fekete halikrával körülvett hengeres formájú, frissrózsás színű, filézett lazac. A lehűtött állapotban tökéletesen lemetszett sajthenger körül vékony, gőzben párolt piros répa, hosszában fehérről halványzöldre váltó spárga, sötétzöld brokkoli, és a szeletelt fehér és vöröshagyma tökéletes rendben sorakoztak. Az ilyenformán összeállított csodára a sajtnál valamivel sötétebb, inkább halványbarna színű öntet került. Kétoldalt, és a tál fölött sorakoztak az étrendnek megfelelően a kések kanalak villák, és a többi különleges „kéziszerszám”, jobb és baloldalon a változatos formájú poharak, kelyhek. Minden nap, az autóbuszra várakozva sóvárogtam a finomság, és a teríték után. Egy hete valami horrorfilmet hirdetnek az üvegtáblák közé elhelyezett felületen. Igen-igen, manapság nem élvezzük a kulináris dolgokat. Eszünk a McDonald’s-ban, útközben harapjuk, rágjuk a sebtiben megvásárolt pék,- vagy egyéb süteményeket, talán mindegy is, hogy mit. A család vasárnapi ebédje is hamar véget ér, akár otthon, akár étteremben zajlik az esemény, aztán ki-ki, teszi a maga dolgát. Otthon, a délelőttjét, meg az előző napját föláldozó háziasszonyra, pedig vár a romhalmaz eltakarítása. Nem is egyszerű feladat ez!
Grazi vendéglátóim megleptek tárgyalásainknak végén, a fontos összefoglaló megbeszélés alkalmából, házias környezetben elfogyasztott estebéddel. A grazi környezet egy vagyonnal már nem rendelkező, egyedül élő arisztokrata hölgy lakása volt, ott fogyasztottuk el a tizenegy fogásból álló finomságokat. Mindenből keveset, mindenhez a illő italokat. Az estebéd négy óra hosszat eltartott, jutott idő a szakmai beszélgetésre, és jutott idő a finomságok élvezetére. A tulajdonos diszkrét figyelme mindenre kiterjedt, időben és nem előbb vitték el a felszolgált étel eszközeit, volt idő a megfelelő évjáratú borok kiválasztására, ha mégsem ízlett a felbontott palack tartalma, választottunk másikat. Előételnek hidegen szeletelt libamájat fogyasztottunk, a libamájat pisztráng követte, egy evőkanálnyi rizsgarnírunggal, majd hagymaleves következett, legvégén likőrrel öntözött fagylalt. Erre gondoltam a buszmegállóban várakozva minden alkalommal, amíg a plakát ott díszelgett.
Sokszor az volt az érzésem, a busz túl hamar érkezett!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése