Velem mindig történik valami…Kivételes eseményként kerül be a POTE Művészeti Karának Zeneművészeti Évkönyvébe, és digitális gyűjteményébe Király Csaba, Liszt díjas zongora és orgonaművész doktori habilitációja. A rend, rend! Az előírásoknak ezúttal is meg kellett felelni. Az egyetem Bartók termében tanártársak, tanítványok, és a hivatalos személyiségek foglaltak helyet. A sok zenei versenyt nyert, Liszt díjas művész, mosolyán látszott nem mindennapi esemény a mai. A Bizottság komolyra vette a szót, mentegetve a delikvenst, hogy talán őt nem kell a hallgatóságnak bemutatni, aztán intett a jegyzőkönyvet vezetőnek, a digitális kamera elindult, a csend hallhatóvá vált. A delikvens alaposan fölkészült: két zongora, laptop és vetítővászon, táblákon hangjegyek, a hangjegyek között furcsa, általam nem látott, ki tudja mit jelentő sraffozott, kis körökkel ellátott, úgy kétütemnyi helyet elfoglaló kriksz-kraksz jelent meg, majd ismét akkordok következtek. Talán nem is kottakivonat lesz ez, hanem valami más művészeti ághoz tartozó alkotás. Komoly kinézetű, feketébe kötött, kézbe vehető, disszertációt nem feküdt a zsűri asztalán, helyette színes fedelű kötetek forogtak közkézen. Apagyi Mária „Zongoraálom” című, „Kreatív zongoratanulás” alcímű, a férj, Lantos Ferenc és a „kreatív” tanítványok zongoradarabjaival, képeivel illusztrált háromkötetes műve. Improvizáció volt a téma. Az aspiráns gyermekkori művei, párütemes kompozíciók, fantáziadús rajzok ott szerepeltek a háromkötetes kiadványban.
Kezdetnek egy alkalmi, előre nem tervezett, a pillanat szülte improvizáció hangzott el. Nem is kellett volna folytatni az eljárást, az előadás, minden igényt kielégítő, csodálatos élményt nyújtott. Miért nem hallgatjuk ezt tovább merült föl bennem a gondolat, addig a zsűri vonuljon el, hozza meg a döntést, az ilyenkor szokásos húsz perc alatt, mi pedig élvezzük a játékot. A bizottság azonban megadta a módját az eseménynek. A rend, rend, kivételek nincsenek!
Kiskorban kezdeni, hagyni a fantáziát dolgozni, felhívni a figyelmet a leütött hang folytatásának fontosságára, már kezdetek kezdetén bevonni más művészeti ágakat az oktatásba, rá kell hangolódni a helyzet pillanatára, milyen fontos a szünet, mint hangjegy, és feszültségkeltő eszköz. Együttzenélés zongorával, klarinéttal, hangnem felismerés, angol nyelvi készség és tudás és így tovább. Időhossz, hangerő, billentés, ritmus, akkordfűzés, és fantasztikus technika, és egy örökérvényű szabály: „Az impovizáció szabadsága olyan, mint a festő szabadsága akkor, amikor témát választ. Először a festővászon méreteit rögzíti, és azt tölti ki mondanivalójával. A zongorista leüti az első hangot, akkordot, és ezzel kijelölte saját korlátait, tehetségének határait.”
A Bizottság visszavonult, húsz perc múlva eredményt hirdetett: harminchat elérhető pontból a jelölt harminchatot teljesített. Kattant a fényképezőgépem, a pillanat elszállt, a fénykép fogja a pillanatot megőrizni az utókor számára.
Az otthoni almafán dallamváltozatokat dúdoló gyermek újabb magaslatra ért.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése