Hagyományőrzésbemutató
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2009. november 10.
Velem mindig történik valami…Kora reggel, hajnalban álltunk ki a Véméndre vezető országút megbeszélt helyére. Zsuzsi megérkezett. Trabantjában a sok holmi mellé fészkeltük be magunkat. Álmosan hallgattuk a Trabant fülszaggató motorzaját, alvásról szó sem lehetett. Az út nem tartott sokáig, forgalom még nem volt. Zsuzsi ügyesen kormányozta a kocsit, késésben voltunk, az általa vitt sokféleségből már reggel szükség volt egy-két dologra. A disznóvágás gyerekkoromban hozzátartozott a háztartáshoz, egy hízót mindenki nevelt, szükség lévén zsírra, szalonnára, kolbászra az év során. A mészárszékeknél hosszú sorban állás után lehetett hozzájutni a fejadaghoz. Egy négyszemélyes család számára szükség volt disznóvágásra. A felnőtteknek biztonságot jelentett, a gyerekeknek eseményt. Csak a hajnali sivalkodás viselt meg bennünket, hiszen egész évben hallgattuk a poca elégedett röfögését. A mi böllérünk nagyon ügyes ember volt, egymaga végzett az állattal, nem sokat kínlódott szegény. Tódor Laci bácsi bement az ólba, megragadta a disznó fülét, szólt nyissunk ajtót, pár lépést együtt futottak, aztán egy ügyes gáncsolás után az állat, már a hátán feküdt, csizmaszárából előrántotta a rövid vékony kést, és akkor jött a szakszerű szúrás. Negyedóra múltán, már tálalták a hagymás sült vért. A pörzsölés során, fülcimpát kaptunk ropogtatni. Ezt az élményt akartam továbbadni, ezért mentünk fiammal Véméndre munkatársam, Zsuzsi apósáékhoz disznóölésre. Aznap két hízó került terítékre. Náluk más szokás uralkodott. Az állat szájába dróthurkot kötöttek, kivonszoltuk szegény párákat, a pocsolyával teli saras-állatpiszkos udvarra, és hosszú kísérletezés után, nehogy mi is megsérüljünk, főbe lőtték az állatot. A többi dolog, haladt a maga útján, mindenkinek végezte begyakorlottan előre megszabott dolgát. Se pálinka, se fröccs a munka befejeztéig! Az udvaron terjengett a frissen bontott belsőség émelyítő szaga, a fészerben folyamatosan haladt a feldolgozás, déli kettőre elkészült minden. Farkaséhség gyötörte a társaságot. Ekkor került sor a törkölypálinkára, az étkek mellé a fehér és vörös borra. Jól bepakoltunk a finomságokból! Becsomagoltuk a kóstolókat, a rokonok autóba szálltak, bennünket kikísértek a vasútra, köszönetet mondva elbúcsúztunk. Csabával, az egyik unokaöccssel fogyasztottuk el a hazaútra szánt vörösbort. Jól esett a kijózanító friss levegő, amikor megérkeztünk Pécsre, és kikászálódtunk a meleg kupéból. Bút-bánatot feledve fogtam fiam kezét, buszra szálltunk, hazaértünk. Otthon, az ismét rám törő melegben, első dolgom volt viszontlátni a finom falatokat. A kora reggeli kelés is biztosan közrejátszott abban, hogy hamar megkerestem fekvőhelyem, álomba zuhantam. Fiam az eset óta nem eszik disznóhúst, jogos elmarasztalással emlegeti új NIKE cipője tönkretételét a sáros szutyokban, és édesapjának furcsa viselkedését a jó étvággyal elfogyasztott estebéd után. Azt vélelmezem, unokámat nem szívesen engednék el velem disznóölés bemutatóra, bár még nem próbálkoztam az ötlettel! Talán nem is létezik már házi disznóölés.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése