Velem mindig történik valami…Tél van, hamar sötétedik, az élőlények napkeltével élednek, napnyugtával pihennek. Egyes fajok állatok, növények átalusszák a telet, a hosszú éjszakák, a rövid nappalok beszabályozzák életritmusukat. Így lehetett ez az emberi fajnál is, megszületése első pillanatától kezdve része lett a Mindenségnek. Eleink ugyanígy követték életvitelükkel a Nap járását. Ha lebukott a Nap, összegyűltek az egész nap őrzött, vagy lángra lobbantott tűz világító melege körül, elmesélték egymásnak mi történt vadászat közben, hogyan sikerült becserkészni a vadat, begyűjteni a természet adományát, magvakat, gyümölcsöket. Beszélgettek. Az elmúlt pár évszázad elképesztő fejlődést produkált, amelyet a szellem nem bírt követni, a szokások maradtak, de mások beszélgetnek helyettünk. Akik beszélgetőtársra vágynak többnyire kimozdulnak otthonukból. Táncos szórakozóhelyek, mozi, színház és sok más kínálja magát kinek ez, másnak más tetszik a pénzéért. Akinek elfogyott a pénze, annak megmaradt a TV. Átszerveződtünk. Hiányzik az esti társaság. A városokban különösen. Kiröpülnek a gyerekek, elmarad az esti közös vacsora, a szülők már mindent elmondtak egymásnak, ismerik egymás gondolatát, marad a csönd.
A múlt század elején még működtek a fonók, gazdakörökbe jártak a földdel foglalkozók, iparos körökbe a szakmát ismerők. A fiatalok eltanulták az idősebbektől a fonás, szövés, hímzés, a tánc és még ki tudja mi minden tudományát. Vacsorára összejártak a polgárok, meghányták-vetették a hétköznapok és a világ dolgait. Élt a hagyomány!
A Népköztársaság a viszonylagos jólét megteremtésével, az értékek szétterítésével, jelentőségük szűkítésével, a mindenki egyforma értékrenddel elérte az átlagember önző énjének kiteljesedését: ha nekem jól megy, nem érdekel a másik. Érdekkörök és nem közösségek segítették, segítik egymást.
A nagy társadalmi szerveződések belesimultak az elvárásokba, a beidegződés megmaradt, képviselőik nem képviselik a tagokat, sem a szakszervezetek, sem az egyházak, sem senki. Tisztelet a kivételnek!
Nagy jelentőségű gondolat volt a polgári körök létrehozására irányuló kezdeményezés, a civil társadalom figyelmének ráirányítása saját erejére, az önszerveződés képességének újbóli felismerésére. Nagy jelentőségű a civilek összefogása a gyermekéhezés, az idősgondozás, az egyedüllét fizikai, szellemi nehézségeinek leküzdésére. Végre a gazdagok is érzik, valami tisztes érdekében érdemes felhalmozott vagyonuk töredékét, de mégis valamit, áldozni a köz javára.
Úgy vélem van Kossuthunk, remélem, hamarosan lesznek Széchenyik, és lesz Deákunk, és lesznek minél többen, velünk együtt, áldozatra és tettre kész polgáraink is, akik képesek lesznek itt e piciny hazában újból föltámasztani és megőrizni hajdanvolt nemzeti közösségünket, magyarságunkat.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése